Elkezdodott. Elkezdodott.

Elkezdodott. Elkezdodott. Elkezdodott a Ramadán. Ez lesz az elso ramadánom arab országban. Kb 1honapig tarto unnep: lemondás gyonyore. Napfelkelte és napnyugta kozott nem esznek és isznak semmit. SEMMIT: se rágot, se cukorkát, sem 1korty vizet. Se cigi, se vizipipa, se sex. (se arcra puszi, se simogatás, se kézfogás). Csak napnyugta után. Amint lemegy a nap kezdodik a dínom dánom: családi akcio, egyutt mindenki, sok sok finom étel, olyasmi mint nálunk a karácsony.
Ma volt az elso nap. Huh. Mahdia- a város napkozben kihalt. Csak pár ember koszált. A hotelben nem jutottam internethez, kénytelen voltam bemenni a városba, de ígysem találtam 1 nyitott internet kávézot sem. A boltok zome csukva, ételt – italt még csak véletlenul sem lehet kapni. Az egész 20 ezres nagyvárosban csak 1 élelmiszer bolt volt nyitva, teljesen meg volt tomve vásárlokkal, mindenki sut-foz a napnyugta utáni családi bulira. Megkostolni a féligkész ételt nem szabad- csak a betegek, gyerekek, idosek ehetnek. Betegeknek számítanak a mestruálo lányok is. Ez olyan vicces...Vierka mesélete, hogy az arab fiúk még tobb nappal a mestruácio után sem nyúlnak a lányokhoz. És Vierak az „ilyeneket“ nagyon tudja...
Megálltam az 1ik hotelben, az irodában, és Hamza, pici szemekkel „szenvedett“ a számítogép elott.
– Hogy vagy?- kérdeztem.
– Az elso nap mindig szornyu, 3-4nap múlva viszont már megszokja a szervezetem és konnyebb lesz.
– Szorítok neked, képes vagy rá. –és megveregettem a vállát
– 3-4nap múlva konnyebb lesz. Ismételte onmagát.
Nehéz lehet, huh, nem enni még ok, de nem inni az ilyen hoségben...oh
Este, kb. 8korul volt a naplemente. Ott gyulekezett mindenki a konyhában. Én is „beszemtelenkedtem“ kiváncsiskodni...mindenki ivott – exre 1liter vizet, és jott a sok finomság. Nagy asztalt terítettek meg, samrát (biztos nem így íják) nagyon csípos –paprikás levest ettek, kértem én is, adtak. Mindenki evett-ivott, orultek, kedvesek voltak mindenkihez, én meg csak messzirol figyeltem,teljesen idegenként, mint a moziban...hogy én nem tartozom ide. Haverkodhatunk, barátkozhatunk, de nem hívnak meg az asztalukhoz. Arsi sem hívott haza a sultborjú-partyra...nincs is semmi keresnivalom náluk...
Vierkával beszélgettunk, hogy kiprobáljuk e vagy sem. Az én munkám mellett lehetetlen, vagyis biztos nyúl vagyok, és komemény vasakarattal talán menne is... de nonstop kell hogy koncentráljak, rengeteg adattal dolgozom- elég ha csak 1 számot írok félre és nincs szállás a turistáknak, a busz nem jon, reptérre nem érkeznek idoben...de semmi „kozom“ nekem „kultúrálisan“ a ramadánhoz. Keresztény alapokon allo Europábol vagyunk. Itt Jézust nem ismerik el megváltoként, mi meg Mohamedet nem profétaként. Akkor meg mit tartanám (csupán kiváncsiságbol) a számukra szent unnepet???
Persze itt sem veszi mindenki komolyan a nem evés-nem ivást. Sok a hipochonder, a nyafogo...ma megállított a hotel butikban dolgozo csávo, hogy hozzak neki 1kávét. De csondben. Vittem. LLJJ
Nesh- a búvárkozpont vezetoje nem iszik alkoholt a ramadán alatt. Neki ennyi onmegtartoztatás épp elég. De o búvár, nem is lehetne kibírni a tuzo napon, aztán meg 30- 40 méterre a víz alatt. A tavaly Tunéziában dolgozo csajok mesélték, hogy rengeteg baleset torént ramadán alatt. A sofor nem volt képes koncentrálni, és tobb busz forgott fel. Nem akarom elképzlni a ramadánt betarto pilotát...
Na, meg volt az elso nap. Várom a kovetkezot...és beszámolok.