úton hazafelé

Oktober eleje van. Véget ért a nyár. Pár nap múlva megyek haza. A szobánban ulok, rakocsgatom a fél év alatt felhalmozott csomo dolgott. A berendezett otthont. Itteni életem. Andi hívott, hogy ma este partyzunk, mátol nonstop péntekig. – hagyjááááá, most sajnáltatom magam...nincs kedvem búcsúzkodni, meg email címeket cserílgetni, - ha EU ban jársz állj meg, gyere vissza jovore, maradj még...néha pittyog a mobilom, Luca ír, állandoan azt ismétli, hogy nem tudja mit írjon...akkor ne írj semmit...basszus...elment, korábban mint én...soha tobbé nem látjuk egymást. Sem Lucával, sem a recepcios fiúkkal, sem senkivel akivel itt ismerkedtem meg...huh, majd lesz egy másik ideiglenes otthon, ideiglenes barátokkal, ideiglenes érzésekkel...aztán egy másik máshol...aztán megint máshol...
Oktober 10 tol otthon vagyok.
Egy ideig.
Hogy aztán egy másik ideiglenes otthont keressek.

ez tortént idáig

Ez tortént idáig...
Heni és Mehdi osszeházasodtak, volt tengerpartmelletti lagzi sok sok kaviárral. Heni 3nappal az eskuvo után azt mondta Andinak, hogy titkos számlát nyit Tuniszban, és a Mehdito kapott pénz felét odateszi majd. Amint megszuli a gyereket saját bizniszbe kezd- Mehdi pénzén...Swarovszky boltot akar nyitnyi, és max 3év múlva elhagyja Mehdit- akit pszihopatikus idoitának nevez. Házasság elotti szerzodést nem írtak, huh, szegíny Mehdi, akármilyen elkényesztetett hulye-gyerek, azért ilyet nem érdemel...
Hatem és Andi továbbra is egyutt hetyegnek. Hatemnek még mindig megvan az elso szému barátnoje, 5 éve 1 ukrán lánnyal jár, ezután jon Andi, o a második nem oficiális barátno, és aztán jon a kb. 1000 minden más, akiktol Hatem szerintem már biztosan osszeszedett valamilyen fasza nemi betegséget, amit lehet elkapott Andi is...na, a biztonság kedvééert nem engedem, hogy Andi az én torulkozom használja. Andi minden másik nap szakít Hatemmel és gyuloli, aztán meg visszamiatyánk, és újra egyutt. Néha. Múltkor Andi velem volt, és Hatem hívott, hogy menjenek egyutt vacsorázni, Andi mondta, hogy ma neeeeeeeeeeeee, erre Hatem, ok, vagy te jossz velem, vagy elhívok 1más not...na, ok így...
Megismerkedtunk – és megbarátkoztunk Monicával. O Soussban él, már kb. 5éve és elég jol beszél arabul. Aranyos apartmánja van a belvárosban, 2mecset kozott, és az egyik tornya teteje olyan magassában van, mint a balkon, úgyhogy naponta 5x uvolt a muezin. Mikor eloszor jártunk nála, és a balkonon kávéztunk, majd leestem a székrol, mikor meghallottam...Monica megszokta, és a keves lakbéréert amit fizet – elviseli. Ramadán alatt minden club zárva volt, kivéve 1et Sousseban. Monika a tulajdonossal hetyegett, úgyhogy nemcsak free entrancunk volt, de az italokra 50 ..discount. wow. Egész ramadánt ott toltottuk, és ott ismerkedtem meg Lucaval. 1olasz metroszexuális csávoval, aki valamilyen acéltgyárto cégnek dolgozik- és most éppen tunisi az ugyfél. O a bár mellett állt, már akkor felfigyeltem rá, aztán megjelent melletem. Táncoltunk, de kozben a Andi francia „kiszemeltjének“ fordítottam mikozben duborgott a zene. Aztán probáltunk beszélgetni...és mikor mondta hogy a Tapsusban lakik, ami csak 3hotellel van arrébb az én hotelemtol...jaj, úgy megorultem neki...
Hatem occse elvált. 2évvel ezelott a tuniszi neves család legkisebb fia, akit a szulok a világ legdrágább magániskoláiban tanultattak, beleszeretett 1kurvába. Egy olyan igaziba. 1 kairouani clubban szedte fel – paradox, hogy kairouan kornyékén van a legtobb night club, ami a világ 4. Legszentebb muszlim zarándokhelye – mekka, medina és Jeruzsálem után. Itt áll a világ egyik legnagyobb mecsetje...na, a szent hely mellett 1luxus clubban ismerkedtek meg, és pár honapjára rá feleségul vette a lányt. Volt brutális családi botrány, „nem vagy a fiam tobbé“ speach...Hatem – a dagadt hatem lefogyott 10 kgt...az egész család belebetegedett...de ágy magyarázták, hogy a lány MEGBABONAZTA a fiút.
Az arabok rendkívul babonásak. Kiszáritott tonhal farkat tesznek mindenhová, hogy az majd megvédi oket a gonosz lelkektol. A tonhal farok olyasmi, mint nálunk a lohere, vagy a lopatko. Ott van mindenhol, házbejáratoknál, auton, tevén, hivatalokban...Neil múltkor mesélte, hogy rengeteg romai kori kincs van elrejtve Tunézia teruletén, és hogy mikor egyet feltártak, rengeteg méhecske repult ki a rejtekhelyrol, és hogy azok pár perc múlva gyémánttá változtak. – mivan, Neil? Kérdezem vissza...és Neil, aki nem hulye gyerek, teljesen meg van gyozodve , hogy csodák márpedig vanna, és hogy a méhek gyémánttá alakulnak át. Hatem, az én ides BIG BOSS om, mesélte, hogy az occsét, az az ocska lotyo megbabonázta. Hatem, akármennyire is pénzéhes feluletes számíto dog, egy profi uzltember, Franciországban és Amerikában tanult...ugyanúgy, mint az elnokot a felesége- mondja tovább a torténetet. Tunézia koztársasági elnoke Ben Ali, aki egy fodrásznot vett feleségul. Nagyon rég volt, már felnott gyerekeik vannak, de ha bárkitol rákérdezek, mindenki állítja, hogy ott valami mágia volt, és hogy a no – a jelenlegi first lady egy boszorkány, de pssssssssssssszttttttttttt

romai romok tunéziában...

Hétvégén Hammametbe mentem, annak ellenére, hogy Heni utál (mert az egyik volt szeretojének megtetszettem), Hatemet a hátam kozepére sem kívánom és Andi „oreg vagyok és Hatem kicsit sem szeret“ jajgatását tényleg nem akartam hallgatni.
Neil az asszisztensem. Egy 22 éves fél cseh-fél tunéziai fiú, akit Hatem szerzett, mikor már sokat nyavajogtam, hogy túl sok a munkám a reptéren, nem gyozom, foleg azokon a napokon, amikor tobb arrival-departur om van. Neil nagyon joképu rocker – gyerek. Kolyok. És segítsége inkább hátrány a reptéren...de elviselem, mert oriási dumája van, annak ellenére, hogy o rosszul beszél csehul-amit én alig értek, én csak kicsit tudok franciául...de azért jokat rohogunk.
Felhívtam neilt, hogy itt vagyok Hammametben, menjunk megnezni a kikotohohoz kozeli romai romokat. Furdo, forum, villák, talán lakoháyak romjai. Éjszaka kozepén jártunk ott, Neil félt az oroktol, akiket sikerult kikerulnunk. Bekerultunk az éjszaka kozepén 1parkba, ahol szinte mindehol a lábunk alatt romai mozaikok voltak. Mobillal probáltam világítani a korom sotétben, fényképezni nem mertem, nehogy a vakut valaki a távolrol meglátsa. Ott botladoztunk a romai romok kozott tok sotétben Neillel, és meséltem neki a mozaikok szimbolum rendszerérol, Neil meg gyozkodott, hogy majd visszajovunk napkozben, csak menjunk máááááááááááááááááááááááá...
Aficaban a mutargy és a muemlékvédelem védelem olyan „afrikásan“ mukodik. Elkerítik, uveg alá teszik, mert az UNESCO így diktálta, ort is ultetnek a kapuba, el is kerítik, hogy aztán szedjék a borsos beléodíjakat és az UNESCO támogatását. De az igazság az, hogy a muemlékekkel itt nem torodik senki. Bárhová be lehet jutni, bármit meg lehet tapogatni...és csak 1nagyobb hátizsák kéne és egy jo állapotban megmaradt romai oszlop-tormeléket, kisebb méretu szobrot, vagy bármit érdekeset el lehetne lopni. Ez már tobbszor megfordula a fejemben, a reptéren sem lehetne semmi gond. Ha a monastiri charter reptéren hátizsákban és sportcipoben azt állítanám a check-in en, hogy az én táskámban romai mutárgy van, senki sem hinné el. Azt mondanák, szegény turista, jol átverték az út széli árusok. Na, tervembe probáltam bevonni Neilt, Andit, késobb Hatemnek is mondtam egy vacsora kozben...de senki sem tartotta jo otletnek. Kati, az élet nem egy film...az enyém bizony az, és szívesen élnék akár akciofilmeben...
Tunéziában rengeteg romai kori emlék van, kiásottan és kiasattlanul. Kozel vagyok EL Jemhez, aminek ókori elődje Thysdras volt. A település legismertebb műemléke a Világörökség részét képző, Kr.e. 230-ban épült Colosseum, amely majdnem akkora, mint a római, ebben 30 ezren élvezhették a küzdőtér izgalmait. Az építmény monumentális, mindenhova fel lehet mászni, be lehet bújni, védőkorlát viszonylag smafu, a danger felirat sok helyen dancerrá változtatva.. Be lehet járni az egész építményt, jól látható a város is belőle, na meg az a kontraszt, amelyet egy római kori örökség, és a körülötte lévő szegény, lerobbant házak, sutlik utcák alkotnak. A helyi lazaság annyiból jó, hogy az embert nem figyeli folyton egy őr, nem korlátozzák, és jelölik meg az útvonalát.
A nyár alatt a koloszeumban kulonbozo fesztiválokat rendeznek, az egyik koncertre meghívták a bécsi szimfonikus orchestert. Wow, sikerult jegyeket szereznem, 20 perces telefonbeszélgetés alatt sikerult lealkudnom a jegyár 75 százalékát – kezdek belejonni az alkudozásba. Arsival és Ingriddel leultunk a poros nézotéri pad-maradványokra, és az elso szám a Csárdáskirálynobol volt. Az Alom, alom...wow, ott ELJem ben, Tunézia kozepén, a Saharához kozel, a világvégén a Csárdászkiralynot játszották. Teljesen bezsongtam, énekeltem a szoveget, Arsi, hogy te ismered? Mirol szoll? Fordítsd...én meg fordítottam, hogy „dream, dream, sweat dream...“ és mind elkezdtunk végtelenul nevetni...én meg már sírtam is, a honvágytol, s Csárdáskirálynotol, eszembe jutott hogy míg hugommal kicsit voltunk, apu betette a kazettát és a Csárdáskirályno szollt Balatonig, vagy a Tátráig, a kozos családi kirándulásokon. Aztán Eljemben véget ért a koncert, utén hazafelé énekeltem Arsinak, aki a pokolba kívánt, hiába magyaráztam neki, hogy az eredeti szuper, és nem csak 1dal, hanem kultúra, otthon, gyerekkor...minden egyutt.

meruleseim a Foldkozi tengerben...

Amint megérkeztem Tunéziába, megkerestem a legkozelebbi búvárkozpontot, bemutatkoztam, hogy hello, kati vagyok, és maradok oktober- novemberig. És merulni szeretnék sokszor-sokat. Nesh, a búvárkozpont tulajdonosa-vezetoje-fobúvárja, 30 koruli szimpi csávo. Arab, nos, és van gyereke. (legrosszabb csoport). Megismerkedtunk, én felajánlottam, hogy az én utasaim korében terjesztem majd, hogy lehet veluk merulni, o meg províziot ígért. A szlovák turisták nagy része viszont a kirándulást a tengerparton rákvororsre sulve, aztán irány a bár és az all inclusive ingyen pia- program szerint tolti. Csak pár utast kuldtem Nesh búvárkozpontjába, de ennek ellenére megbarátkoztunk. Sokat járok a hajora: napozni, pancsolni, néha merulni. Múltkor 4 delfin kozott úsztam. Szeretnék tobbszor is búvárkodni, de álltalában hulla fáradt vagyok, és jobb szeretem az ilyen koncentrácio igényes dolgokat kipihenten, full energiával csinálni. Nesh hajoja a múltkor elromlott, huh, foszezon, rengeteg turista-jelentkezo volt a a merulésre. A z egész hajomotrot ki kellett cserélni, ami rengeteg pénzbe kerul – ami sem Neshnek nem volt, sem Nesh német felesége családjának (akiknek egyébként eleguk van Nesh világmegválto bizneseibol, foleg hogy Nesh állandoan hozzájuk fordul, ha pénz kell). Kitalálta, hogy a kikotoben levo félig elsullyedt kalozhajo (olyan hajo, amit a rendorség elkobzott, de senki sem torodik már vele) motorját kiszereli- és beszereli. Nesh az egész éjszakát a vízlatt motrot lopva toltotte – így lett másnak hajokirándulás a turistáknak.
Madhia kikotojétol nem messze van 1 elsullyedt okori gogor hajo. Csomo konyvet elolvastam rola, wow, valami csoda...persze szogoruan tilos megkozelíteni...van még itt 1 második világháboruban elsullyedt hajo huszonvalahany méter mélyen- azt szeretném korbepancsolni...
Neshel merultunk, kb. 5 méterrel lehettunk mélyen, és olyen gyakorlatokat csináltunk, hogy eldobom a maszkom-megkeresem-visszateszem-kifújom a vizet belole. Ment is gond nélkul, aztán pár perccig nem lélegeztem, probáltam minnél tovább visszatartani. Az is ok volt, egyre jobb vagyok- nem hiába járatott apukám 8évig furulyára. Furulyázni már nem tudok, de a tudom az eros. Nesh a víz alatt mutatta, hogy vegyem ki a lélegeztetom, dobjam hátra, és tegyem vissza. Én kivettem- visszatartottam a levegot, erre Nesh megcsokolt. 5 méterrel a víz alatt. Erre én úgy megijedtem, meglepodtem, osszezavarodtam, hogy fellottem magam a víz felszínére (a búvár melleny úgy van kitalálva, hogy 1mozdulattal teli lehet engedni levegovel) 5 méterrel még nem veszélyes, vagyis nem annyira, de én úgy ossze voltam zavarodva, hogy a maskom félrecsuszot, a lélegeztetom persze nem tettem vissza. A fulem zugott, az ajkam nem tudtam rendesen nyitni-zárni...Nesh feljott utánnam, én kapkodtam a levegot, o meg magyarázta...hogy o nem is tudja mi utott belé, én meg...kapkodtam a levegot még pár napig.
Mikor Anna itt volt, hajokázni mentunk Neshhel meg a fiúkkal, Anna imádtam, én meg probálltam nem maradni kettesben Neshhel. Még mindig haverkodunk, még mindig nagyon tuti a dumája és retteneteseket tudunk rohogni egyutt, de mindig probálok valaki harmadikat leultetni kozénk.
Múltkor pár napos infoútra jott az utazási iroda pár alkalmazottja, akiket egész nap korbe kellett hogy ugráljak. Esti programnak Mahdia megtekintése volt kitalálva. Csak párnak akarozott a csoportbol, a tobbiek aludtak. Recepcion találkoztam Neshhel, mondtam, hogy várost megyunk nézni- erre o, hogy elvisz minket...beultetett minket az utott kopott jeepjébe, és korbevitt minket. A csajok lélegzete elállt Nesh sharmjátol...én meg még mindig egy magyar-turabakancsos hosrol álmodom, aki nem zuhanyzik napokig, szoros, és megváltja majd a világot...

Slim es Tibo

Otthon voltam 1 hétig. Hazarepultem az államvizsgára, és In sa Allah, meglett. Mgr. Kata. Végre vége, az egyetem tobbé nem kényszerít...becsukaszkodni 5 konyv folé, mikor kinn tombol a nyár és zajlik az élet.
Utolso nap Tunéziában teli voltam munkával, elveszett útlevél, rengeteg rezervácios adat, mindent elo kellett hogy készítsek, hogy gordulékenyen menjenek a dolgok, amikor nem leszek. Hulla fáradt voltam, tuzott a nap, a ragacsos rendorségen voltam tobb orát és intéztem az egyik turista elveveszett útlevelét. Hulla, hulla Katka. Megálltam az egyik hotelben hogy elfaxoljak pár iratot, és az irodában 1tundi bundi francia fiu fogadott. Semmit sem tudott angolul, ugyhogy Kati parl francais. Mondta, hogy szakmai gyakorlaton van itt, Tibonak hívják. Hogy kb. 22 éves kolyok, azt abbol gondoltam, hogy említette hogy a bakalárját csinalta a nyár elott – ami kiderult, hogy baccalaureat, vagyis erettségi, és csak 19 éves. Magyaráztam neki, hogy 1hétre megyek haza, de aztán járhatunk ki, barátkozhatunk...franciákat keresek egész nyáron. O engem nem igazán értett, én sem ot...mikor visszajottem otthonrol, Vierkával megálltunk az o hoteljében, recepcion kérdeztem, hogy hol az a francia kolyok. Erre a recepcios válaszolta, hogy, oh, already checked out, éjszaka repul haza...neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee, basszus...ugy elszomorított. Itt volt égész nyáron nem messze tolem, és meg sem ismerkedtunk. Vierka dupla vodkát rendelt nekem, és fakír showra mentunk- hihetetlen zagyvaság, de a turisták imádják, és majdnem minden hotel, hetente min. 1x rendez esti programként fakír showt. (néha elcsodálkozom, hogy hogy a fenébe keveredtem én ebbe a furcsa világba)...idiota izmos csávo teszi az észét, majomkodik szogeken...multkor talakoztunk az egyik fakírral „civilben“ az egyik hotel recepcioján, odaszolt nekem , hogy nice body, megáll a mosdoban, de várjam meg....oh, te....szegényke...you wish...
Na, Vierkával fakír show alatt itttunk, egyszer csak a színpad mellett megláttam a francia fiút. Odamentem, hogy, helo, kerestelek, még itt vagy? Csak elbúcsúzni jott, de nemsokára repul haza. Hármasban beltnk 1kávézoba, jázmint vett nekunk, ennek ellenére Vierka gyorsam megunta a mi francia csevejunket és hazament. Rohogtunk csak úgy...én nem tudtam a múlt idot használni, o meg nem tudott lassan beszélni....hajnali 1volt, a kávézoban csak férfiak ultek, és én fakír showra voltam feloltozve, nem tuniszi belvárosra, -menjunk furodni...mondtam neki. Az én hotelembe mentunk, és vihogtunk a vízben...(egyáltalán semmi férfi-no viszony nem volt, mintha valamelyik otthonrol jott haverral hulyultem volna)
Kimásztunk a vízbol, én a pici retikulombe nyomorítottam be a vizes alsonemum, csurom vizesek voltunk mindketten, úgy kísértem ki ot a recepcion keresztul. –ahol Slim, 2kollegájával vártak rám. Slim a hotel bárjának a managere. Úgy ismerkedtunk meg, hogy én 1szulinapi party szerveztem az egyik kliensnek, és segített az organizácioban. Ezután felhívott, csak úgy, hogy megkérdezze hogy vagyok – erre én nagyon határozottan, duhosen „elmagyaráztam“, hogy a telefon számom kozos biznisz dolgaink intézésére adtam meg neki, és I DONT WISH (imádom ezt a frázist), hogy magánjellegu dolgokra használja...erre nagyon megilletodott...talán el is szégyelte magát...aztán beszéltunk még párszor a hotelben...semmirol...meg néha rohogtunk egyutt...a semmin...
Big brother is watching you babe. A securititsek rogton hívták Slimet, hogy Katarina 1 francia fiúval megy a strandra...Na, a francia fiúval megvolt az Arevoir, aprot adtam neki a taxira, mert mind elkoltottuk a a kávézoban...és elment. Még a vezeték nevét sem tudom, úgyhogy még a facebookon sem találom meg...Tibo elment, annélkul hogy megismerkedtunk volna..huh, aki nem úgy tetszett mint féfri, mert 19 éves zoldfulu kolyok, hanem mint...jofej csávo, mint Vierka, hogy akivel biztos sok kalandos-hulyeséget lehet kimuvelni. Valaki, aki kozel van az otthonhoz, nem kell neki dolgokat magyarázni...mint pl. Arsinak, aki mielott hazamentem volna megkérdezte, hogy „akkor te most otthon disznohúst fogsz enni, és alkoholt inni?“ –te hulye gyerek, igen, cigánypecsényét, rengeteg alkoholt, és férfiakkal fogok hajnalig hetyegni...és még csak lelkiiismeretfurdalásom sem lesz...
Tibo ugyanabbol a kultúrkornyezetbol volt...sajnáltam hogy elment...pedig itt volt 3honapig pár percre tolem...
Ahogy a kaputol mentem vissza a hotelbe, még megfordult a fejemben, hogy nem a fobejáraton keresztul megyek el a szobámba, hanem bemászok az ablakon. Nem néztem ki egy cseppet sem professzionálisan, a papucsom tocsogott a víztol, a kistáskámba volt begyomoszolve az alsonemum, a szemfestekem teljesen leázva...de aztán, elhessegettem az ostoba gondolataim...szlovákia elsoszámu utazási irodájának itteni képviseloje vagyok, még akkor is ha nincs rajtam bugyi...amint beléptem a fobejáraton, Slim még mindig ott ult, szomoru kiskutya szemekkel nézett, a 2mellette ulo fiu úgy bámult...engem...mintha...mintha én nem is tudom mit csináltam volna...
Másnap egész nap a monastiri reptéren voltam, az irodában kontrolálltam az adatbázist, ott kellett hogy járjon az eszem, nem az elozo éjszakán. Probáltam nem gondolni Tibora, sem Slimre...késon érkeztem vissza a hotelbe, még benéztem a bárba, de Slim nem dolgozott. Huh, jobb is. Éjszaka pittyogott a telefonom, Slim írt, olyan ..nagyon oszinte...nagyon felfokozott érzelmekkel telit...hogy csak én, soha más, szeret, mindig, orokké...visszaírtam, hogy Slim, ne bolondozz, holnap találkozunk, beszélunk. Pár perc múlva megint írt, hogy nem találkozunk mi már soha tobbé, mert Qatarba repul hajnalban, pár ora múlva, akkor dontott úgy, hogy megy mikor látott engem a francia fiúval, nem tud olyan helyen élni, ahol engem lát...mevan?, hulye vagy, hejjjjjjj, Slim-írtam vissza. Ekkor még megírta, hogy rajtam kívul senki sem tudja hogy nem dolgozik tobbé a hotelben. Huh. Vierkát ébresztettem, hogy jaj, baj van, Slim elment a hotelbol, a reptéren van...soha nem jon vissza. Vierka az orra alat morgott, hogy tiszta hulye vagyok, míg otthon voltam minden nap kérdezett felolem Slim, mondta Vierkának hogy nagyon szorít nekem, hogy sikeruljon a vizsgám, mécs mecsetben is volt imátkozni értem...Vierka felkelt az ágybol, elovette a zoknik kozul vodkás uveget, és rohogott rajtam, hogy most kéne olyan filmes jelenet, hogy turbo taxival rohanok Slim után a reptérre...hogy ne menj..nem tudok nélkuled élni...Vierka teljesen bolond...de imádom...egész éjjel nem tudtam aludni...Slim járt a fejemben, és Vierka hányott a mosdoba...mintha kicsit felelosséget éreztem volna...mintha „hibás“ lettem volna. Reggel megálltam a bárban bejelenteni, hogy Slim nem dolgozik tobbé, Qatarban ment szerencsét probálni. Az osszes pincér gyulokodve nézett rám mire kinyoszorogtem franciául, hogy elment, nem jon dolgozni. Soha.
Még általános iskolában Arany Jáos ballada, a címére nem emlékszem, de arrol szol, hogy 1fiu megoli magát 1lány miatt, és a ballada valahogy úgy végzodik, hogy volt egyszer 1leány, aki úgy játszott a legennyel, mint macska az egérrel...az egész úgy van beállítva, hogy a lány hibája hogy a fiú meghalt. Lehet nem is errol szoll a ballada, de gyerekként az járt a fejemben, hogy de a lány errol nem is tehet...basszus...nem az o hibája...Slim
Aztán másodszor átgondolva, duhos voltam Slimre. Nagy-felkapott érzelmek, mikozben beszéltunk 3és félszer, o kitaálja, hogy szeret, mert csak kitalálta, aztán teátrálisan itthagy csapot papot és én magyarázkodjam, meg intézzem a dolgait. Hulye gyerek. Utálom. Nem beszélve arrol, hogy mindenki azt hiszi, hogy valami volt kozottunk.
Elment Tibo, elment Slim...maradt a kokemény ramadán, és kezdodott a minden-éjjel-reggel 6ig tarto bulizás.