Hétvégén Hammametbe mentem, annak ellenére, hogy Heni utál (mert az egyik volt szeretojének megtetszettem), Hatemet a hátam kozepére sem kívánom és Andi „oreg vagyok és Hatem kicsit sem szeret“ jajgatását tényleg nem akartam hallgatni.
Neil az asszisztensem. Egy 22 éves fél cseh-fél tunéziai fiú, akit Hatem szerzett, mikor már sokat nyavajogtam, hogy túl sok a munkám a reptéren, nem gyozom, foleg azokon a napokon, amikor tobb arrival-departur om van. Neil nagyon joképu rocker – gyerek. Kolyok. És segítsége inkább hátrány a reptéren...de elviselem, mert oriási dumája van, annak ellenére, hogy o rosszul beszél csehul-amit én alig értek, én csak kicsit tudok franciául...de azért jokat rohogunk.
Felhívtam neilt, hogy itt vagyok Hammametben, menjunk megnezni a kikotohohoz kozeli romai romokat. Furdo, forum, villák, talán lakoháyak romjai. Éjszaka kozepén jártunk ott, Neil félt az oroktol, akiket sikerult kikerulnunk. Bekerultunk az éjszaka kozepén 1parkba, ahol szinte mindehol a lábunk alatt romai mozaikok voltak. Mobillal probáltam világítani a korom sotétben, fényképezni nem mertem, nehogy a vakut valaki a távolrol meglátsa. Ott botladoztunk a romai romok kozott tok sotétben Neillel, és meséltem neki a mozaikok szimbolum rendszerérol, Neil meg gyozkodott, hogy majd visszajovunk napkozben, csak menjunk máááááááááááááááááááááááá...
Aficaban a mutargy és a muemlékvédelem védelem olyan „afrikásan“ mukodik. Elkerítik, uveg alá teszik, mert az UNESCO így diktálta, ort is ultetnek a kapuba, el is kerítik, hogy aztán szedjék a borsos beléodíjakat és az UNESCO támogatását. De az igazság az, hogy a muemlékekkel itt nem torodik senki. Bárhová be lehet jutni, bármit meg lehet tapogatni...és csak 1nagyobb hátizsák kéne és egy jo állapotban megmaradt romai oszlop-tormeléket, kisebb méretu szobrot, vagy bármit érdekeset el lehetne lopni. Ez már tobbszor megfordula a fejemben, a reptéren sem lehetne semmi gond. Ha a monastiri charter reptéren hátizsákban és sportcipoben azt állítanám a check-in en, hogy az én táskámban romai mutárgy van, senki sem hinné el. Azt mondanák, szegény turista, jol átverték az út széli árusok. Na, tervembe probáltam bevonni Neilt, Andit, késobb Hatemnek is mondtam egy vacsora kozben...de senki sem tartotta jo otletnek. Kati, az élet nem egy film...az enyém bizony az, és szívesen élnék akár akciofilmeben...
Tunéziában rengeteg romai kori emlék van, kiásottan és kiasattlanul. Kozel vagyok EL Jemhez, aminek ókori elődje Thysdras volt. A település legismertebb műemléke a Világörökség részét képző, Kr.e. 230-ban épült Colosseum, amely majdnem akkora, mint a római, ebben 30 ezren élvezhették a küzdőtér izgalmait. Az építmény monumentális, mindenhova fel lehet mászni, be lehet bújni, védőkorlát viszonylag smafu, a danger felirat sok helyen dancerrá változtatva.. Be lehet járni az egész építményt, jól látható a város is belőle, na meg az a kontraszt, amelyet egy római kori örökség, és a körülötte lévő szegény, lerobbant házak, sutlik utcák alkotnak. A helyi lazaság annyiból jó, hogy az embert nem figyeli folyton egy őr, nem korlátozzák, és jelölik meg az útvonalát.
A nyár alatt a koloszeumban kulonbozo fesztiválokat rendeznek, az egyik koncertre meghívták a bécsi szimfonikus orchestert. Wow, sikerult jegyeket szereznem, 20 perces telefonbeszélgetés alatt sikerult lealkudnom a jegyár 75 százalékát – kezdek belejonni az alkudozásba. Arsival és Ingriddel leultunk a poros nézotéri pad-maradványokra, és az elso szám a Csárdáskirálynobol volt. Az Alom, alom...wow, ott ELJem ben, Tunézia kozepén, a Saharához kozel, a világvégén a Csárdászkiralynot játszották. Teljesen bezsongtam, énekeltem a szoveget, Arsi, hogy te ismered? Mirol szoll? Fordítsd...én meg fordítottam, hogy „dream, dream, sweat dream...“ és mind elkezdtunk végtelenul nevetni...én meg már sírtam is, a honvágytol, s Csárdáskirálynotol, eszembe jutott hogy míg hugommal kicsit voltunk, apu betette a kazettát és a Csárdáskirályno szollt Balatonig, vagy a Tátráig, a kozos családi kirándulásokon. Aztán Eljemben véget ért a koncert, utén hazafelé énekeltem Arsinak, aki a pokolba kívánt, hiába magyaráztam neki, hogy az eredeti szuper, és nem csak 1dal, hanem kultúra, otthon, gyerekkor...minden egyutt.
Neil az asszisztensem. Egy 22 éves fél cseh-fél tunéziai fiú, akit Hatem szerzett, mikor már sokat nyavajogtam, hogy túl sok a munkám a reptéren, nem gyozom, foleg azokon a napokon, amikor tobb arrival-departur om van. Neil nagyon joképu rocker – gyerek. Kolyok. És segítsége inkább hátrány a reptéren...de elviselem, mert oriási dumája van, annak ellenére, hogy o rosszul beszél csehul-amit én alig értek, én csak kicsit tudok franciául...de azért jokat rohogunk.
Felhívtam neilt, hogy itt vagyok Hammametben, menjunk megnezni a kikotohohoz kozeli romai romokat. Furdo, forum, villák, talán lakoháyak romjai. Éjszaka kozepén jártunk ott, Neil félt az oroktol, akiket sikerult kikerulnunk. Bekerultunk az éjszaka kozepén 1parkba, ahol szinte mindehol a lábunk alatt romai mozaikok voltak. Mobillal probáltam világítani a korom sotétben, fényképezni nem mertem, nehogy a vakut valaki a távolrol meglátsa. Ott botladoztunk a romai romok kozott tok sotétben Neillel, és meséltem neki a mozaikok szimbolum rendszerérol, Neil meg gyozkodott, hogy majd visszajovunk napkozben, csak menjunk máááááááááááááááááááááááá...
Aficaban a mutargy és a muemlékvédelem védelem olyan „afrikásan“ mukodik. Elkerítik, uveg alá teszik, mert az UNESCO így diktálta, ort is ultetnek a kapuba, el is kerítik, hogy aztán szedjék a borsos beléodíjakat és az UNESCO támogatását. De az igazság az, hogy a muemlékekkel itt nem torodik senki. Bárhová be lehet jutni, bármit meg lehet tapogatni...és csak 1nagyobb hátizsák kéne és egy jo állapotban megmaradt romai oszlop-tormeléket, kisebb méretu szobrot, vagy bármit érdekeset el lehetne lopni. Ez már tobbszor megfordula a fejemben, a reptéren sem lehetne semmi gond. Ha a monastiri charter reptéren hátizsákban és sportcipoben azt állítanám a check-in en, hogy az én táskámban romai mutárgy van, senki sem hinné el. Azt mondanák, szegény turista, jol átverték az út széli árusok. Na, tervembe probáltam bevonni Neilt, Andit, késobb Hatemnek is mondtam egy vacsora kozben...de senki sem tartotta jo otletnek. Kati, az élet nem egy film...az enyém bizony az, és szívesen élnék akár akciofilmeben...
Tunéziában rengeteg romai kori emlék van, kiásottan és kiasattlanul. Kozel vagyok EL Jemhez, aminek ókori elődje Thysdras volt. A település legismertebb műemléke a Világörökség részét képző, Kr.e. 230-ban épült Colosseum, amely majdnem akkora, mint a római, ebben 30 ezren élvezhették a küzdőtér izgalmait. Az építmény monumentális, mindenhova fel lehet mászni, be lehet bújni, védőkorlát viszonylag smafu, a danger felirat sok helyen dancerrá változtatva.. Be lehet járni az egész építményt, jól látható a város is belőle, na meg az a kontraszt, amelyet egy római kori örökség, és a körülötte lévő szegény, lerobbant házak, sutlik utcák alkotnak. A helyi lazaság annyiból jó, hogy az embert nem figyeli folyton egy őr, nem korlátozzák, és jelölik meg az útvonalát.
A nyár alatt a koloszeumban kulonbozo fesztiválokat rendeznek, az egyik koncertre meghívták a bécsi szimfonikus orchestert. Wow, sikerult jegyeket szereznem, 20 perces telefonbeszélgetés alatt sikerult lealkudnom a jegyár 75 százalékát – kezdek belejonni az alkudozásba. Arsival és Ingriddel leultunk a poros nézotéri pad-maradványokra, és az elso szám a Csárdáskirálynobol volt. Az Alom, alom...wow, ott ELJem ben, Tunézia kozepén, a Saharához kozel, a világvégén a Csárdászkiralynot játszották. Teljesen bezsongtam, énekeltem a szoveget, Arsi, hogy te ismered? Mirol szoll? Fordítsd...én meg fordítottam, hogy „dream, dream, sweat dream...“ és mind elkezdtunk végtelenul nevetni...én meg már sírtam is, a honvágytol, s Csárdáskirálynotol, eszembe jutott hogy míg hugommal kicsit voltunk, apu betette a kazettát és a Csárdáskirályno szollt Balatonig, vagy a Tátráig, a kozos családi kirándulásokon. Aztán Eljemben véget ért a koncert, utén hazafelé énekeltem Arsinak, aki a pokolba kívánt, hiába magyaráztam neki, hogy az eredeti szuper, és nem csak 1dal, hanem kultúra, otthon, gyerekkor...minden egyutt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése