2. uzenet

Tegnap elütöttem 1 teknősbékát. Huh. Éreztem ahogy roppanik a páncélja. úton hazafelé – na, akkor most vagy én és a szamár szállitó, vagy a teknőc…
imádok itt vezetni, sosem tudom hogy hány sávos az út, és ha csak 2 – abból itt 4 – eset csinálnak. Eltévedtem Antáliában- kanyarogtam vissza az Atatürk útra – itt minden főutca róla van elnevezve…a pirosnál a mellettem levő kocsiban 1 fiatal fiú ült, és odaszóltam neki hogy beszélsz-e angolul? – de abban a percben lett sárga – és itt mindenki sárgára indul…a következő pirosnál mellém állt és mondja hogy :
- Na.
- hogy jutok el az Atatürk útra? Kérdezem
- látod ott azt a kávézót? mutatott oldalra. Ha megállsz velem 1 kávéra odavezetlek. – mondta tökéletes angollal – ami az én spagetti englishez szokott fülemnek éleg meglepő volt.
- huh, ilyen drága az útbaigazitás?
- én fizetek
- nem a kávé árára gondoltam.
Na, igy ismertem meg Hakant, 3o éves ügyvéd fiút. Aki egyáltalán nem biztos, hogy az…itt minden kigyúrt testű szépfiú mérnöknek, vagy minimum orvosnak mondja magát. Elvezetett az Atatürk útra, de a számom nem adtam meg…
***
Múlt héten fenn dolgoztam Antáliában – ami kb. annyira van innét, mint Pozsonytól Budapest. Klimás iroda, a managementben csupa férfi, de a asszisztens török lányok iroda-viselete …hm, olyan mint mikor mi kivetkőzünk a magyar buliba. Volcan beköltöztetett az irodájába, mert „igy egyszerűbb lesz az együttműködés”. Az első nap sir csendben ültünk egymással szemben, másnap már nem igazán birtam…sok sok adat, és már az első nap észrevettem, hogy Fenerbahse sál van a polcán. – a Fenerbahsenak drukkolsz? - Te ismered?…igen, ott vagyok az összes meccses…Innentől kezdve Katinak szólitott és nem miss D.nak, Aztán magyarázom, hogy nem vagyok foci-fan, csak 1 hetilapnak dolgozom és volt 1 irásom a futball hulligánokról, és megismerkedtem valakivel, aki mesélet a török csapatok körüli őrületről. Innentől kezdve Volcannak be nem állt a szája. Térképet vett elő azon mutogatta, hogy melyik stadion hol van, milyen lehetetlen helyzetekből lett győztes a csapat, és amilyen szenvedéllyel beszélt a csapatáról – iszonyatosan tetszett. Ezután aznap nem is dolgoztunk többet, meséltem neki a DACról, meg az alig létező magyar- szlovák fociról. Másnap Volcan Fenerbahsce sálat hozott nekem, az ebédszünetet 2 órásra húztuk, és beszéltünk fociról, török moszlimokról, sexturizmusról… este munka után még megálltunk vacsorázni. Kiszállitott 1 plaza mellett- h itt eszünk. – haho, honey, én török kultúrát jöttem ide megismerni… vigyél valamilyen izig-vérig helyi étterembe. És vitt: volt raki, csomó definiálhatatlan finomság, földön ültünk és kézzrl adtünk. Aztán valamit iszonyatosan magyarázni kezdtem neki, mire ő félbeszakitott:
- You are so sweet.
- And you are so married. Vágtam vissza.
Volcan ákár milyen mézes-mázosnak mutatja magát, tudom, hogy akkor próbal majd át és megkúrni, amikor azt hiszi, hogy a legkevésvbé figyelelek oda. Volt 1 közös biznisunk, és megegyeztünk, hogy mindketten 1o – 1o százalékot viszunk. Ledumáltuk az egészet „you can trust me Kati” – „oh, eszemben sincs” – mondom vissza. Másnap az irodába menet megkérdeztem a recepciós fiúktól, hogy hogy vannak a számok törökül. A fiúk leirták 1 től 2o ig. délben csörög Volcan mobilja, és egész végig 12 – őt mond…olala, Vocan - honey, mi ez? Mi ez? Csendes hiszti egész napon keresztül, és 15 öt kaptam…
***
A munkám: ide engem kordinátornak küldtek. De hogy kit és mit is kéne kordinálnom, azt még mindig nem tudom. Itt van Anna, az 5o körüli szlovák nő, aki… teszil szoknyában végigidegeskedi az egész napot. Nonstop beszél…utálja a férfiakat, tavaly vált el, és a pénteki departure adataid már kedden akarja, és reggel tudnia kell, hogy mi a feladata az egész napra. Juj juj sweetheart, de hát hiába magyarázom hogy turizmus, itt minden pillanatban változik minden…olala…itt van Bulent, aki pont 1o évvel idősebb nálam, jófej török csávó, csak valahogy nem megy még nekem ez a főnökösdi. Pár napja Bulenttel voltunk kinn. (Volcan küldte rám, hogy viselje gondom, mert egyszer mikor felhivott és kérdezte hogy vagyok-hol vagyok mondtam hogy – emty hotel room) na, Bulent jött, elmentünk vizipipázni, hiába magyarázom, hogy Honey, én pár arab országot végigjártam, a pádláson 2 félméteres van otthon, nekem ez nem exotikum… dumáltunk munkáról, turizmusról, kérdezte merre jártam, és egyszer csak a semmiből
-Katarina, mi a különbség körülmetélt férfival és nem körülmetélt férfival hálni?
- sorry? Hápogok…think this is the question what a proper lady would never ever answer…
És aztán kezdte a történetét a német nőjéről –aki még nem volt körülmetélt férfival meg a sengeni útlevél álomról, én meg kerek szemekkel figyeltem minden szavát, hogy a szexturizmusról szóló cikkem minnél autentikusabb legyen.
***
Csokibarnára sütettem magam – csikok nélkül, minden reggel úszni járok és 8 után csak gyümölcsöt eszem. Kezdem megszeretni Alanyát, már tudom hol keverik a legjobb sex on the beach-et és egyre több ismerős száma van a telefononban. „adaptation is not your problem” mondta Volcan, és válóban: big girl in a big world. Magdival képesek vagyunk órák hosszat a hellén kultúráról beszélni, és én annyira nagyon nagyon örülök hogy ő VAN… Megismerkedtem szlovák fiúkkal a reptéren. Késett Pozsonyból a gép, és együtt szidtuk a rendszert… itt van Peter, aki annak az irodának dolgozik akiknek tavaly én Tunéziában, és ugyanabban a pozicióban. Bemutatkoztam… és hogy ő emlékszik rám 1 céges akcióról, még a számom is megadtam neki valamikor régen Pozsonyban, de az sms-ére már nem válaszoltam. Upppps. Magdi magyar ismerőseivel kezdtem el lógni – Andival, aki 24, végigvedeli az éjszakát, és a végére mindig összeszed valamilyen pincér-szépfiút. Az egyik estére megszerveztem 1 cseh-szlovák találkozót: vagyunk itt egypáran, mindenki ismert pár embert, és összehoztam őket. Csupa férfi, különböző szektorban, különböző pozicióban. 1 nagyon cool, nagyon trendi bárban ültünk le. Jókat dumáltunk török kultúráról, otthoni politikai helyzetről, itteni EU-s csatlakozásról. Még élveztem is, hogy ennyi férfi csak rám figyel. Egyszer csak – a Pokerfacera- felmászott a bárpultra 4-5 német csaj, és elkezdtek a rúdnál táncolni… na, innentől megáll a tudomány, megáll az ész, 1 épkézláb gondolat sem…, és egyszerűen észre sem vettek. Elemi ösztön. Hm. A csajok aztán vetkőzni kezdtek – akkor még kicsit csodálkoztam, hogy akkor ez most was ist das – de ez itt Ibiza a négyzeten… na, felpakoltam, aztán az egyik nagy nehezen elkisért a taxiig… De van ilyen forditott is: ahol fiúk táncolnak. Andi imádja ezeket a clubokat…kulturális élmény – az biztos…de még mindig jobb, mint az üres hotelszoba…
***
És a végére még 1 gyöngyszem: a turistáknak érkezés után Anna adja az információkat a hotelekben. Egyik nap valahol elbambult és én mentem helyette. Csak 2 turista volt… leültünk, hallottam, hogy valamilyen iszonyatos szlovák tudással próbálkoznak, rögtön kérdeztem, hogy honnét vannak. Dunaszerdahelyről. Olala… beszélgettünk kicsit. A csávónak Audija van, zselézett haja és DAC drukker…és egyszer csak megkérdezi:
- Mir üvöltenek olyan korán a templombú?
***