Alanya, felfujhato krokodil, muanyag Disney Land

Megérkeztem. Alanyába. A várost az akhajok alapitották a trójai háború után – Herodotos szerint. 15o ezres nagyváros, nyáron a turista szezon alatt 3oo ezres. Hm hm, az én izlésemnek ez nagyon turista, műanyag, mesterkélt Disney Land, de itt vagyok pár hónapig, találok én itt jó dolgokat.
Mint pl. a felfújható krokodil. Pár nap után végre sikerült kiharcolnom hogy legyen már szobám, és ne egyik helyről küldjenek a másikra – ahol sosem tudták hogy érkezem és szállást akarok...megkaptam a szobám. Belváros - annyira belváros mintha a Ráday utcában laknék, vagy mint valahol a Mihály kapu körül. Tenger pontosan 1,5 percnyire a szobámtól és a szomszédban 1 marokói fiúval. Hm hm, még nem beszéltünk, csak odaköszöntött mikor látta, hogy kulcsom van az ő szobája mellett. Majd 1 nagyon magányos pillanatban átkopogok, hogy – Kati vagyok a szomszedból, és parle francais avec moa...
A hotelem körüli kis boltokban megálltam, és bemutatkoztam, hogy itt leszek a szezon végéig, és „No turist price please…” és valóban nagyon keveset fizettem. Az egyik reggel – mert korán kelek, későn fekszem, hogy tömör legyen a napom és 1 szabad percem sem legyen egyedül érezni magam – megálltam felfújható krokodilt venni. Olala. Kiválasztottam az egyiket, hogy viszem, de erre megláttam 1 rózsaszinű bálnát, hm hm, na akkor melyik legyen. Ki akartam fizetni a krokodilt, és az eladó fiú odaadta a bálnát is, sőt még egy felfújható matracot I LOVE TURKEY felirattal. Azért adja, mondja, hogy érezzem a török vendégszeretetet, és az egész szezon alatt az ő boltjába járjak.
Munkám: klasszikus történet, otthon leigérik a csillagokat az égről, és mikor kijövök, a valóság teljesen más. Az egész szombatot az irodában töltöttem, és próbáltam kordinálni a dolgokat, airől nem sok sejtésem volt…a főnököm – partnerem Volcan. Azt hittem, hogy olyan Hatem szerű hülyegyerek lesz majd… de egy teljesen ok, európai normákhoz hasonlitva is értelmes férfi. Normális konverzáció, normális forma… pár arab főnök után kellemes meglepetés. Volcan jófej, kb 35, és 2 kislány képé van a mobil kijelzőn. Van szolgálati mobilom, és SIM kártyát a tavalyi lánytól örököltem, aki ugyanazt csinálta, amit az idén én fogok. A SIMről nem törölte ki az smseit, és amint elmentettem Volcan számát, at inboxban megtaláltam pár egymásnak irt smsüket. „tasting your body”… meg hasonlók.
Az irodai munkát nagyon gyorsan meguntam. Beszóltam az irodába, hogy – home office. És kivittem a laptopom a tengerpartra, és sütettem a hasam a sok adat mellett. Pár nap után az lett a feladatom, hogy a legmegfelelőbb kirándulásokat válasszam ki a turistáimnak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy elmegyek 8 hajóútra, ahol mindenki körülöttem forog, kiválasztok 1et, a 8 teljesen egyforma közül, mire Volcan mondja…fülvakarás, oh oh, nem tetszett az a mási jobban? – mert az az unokatestvéé. És magyarázza, hogy muszáj azt választanunk, mert az árat is lejjebb tudjuk nyomni… aztán marad, amit ő mond. A hajóutakat még élvezem is. Absolváltam 8 habdiskót… na, én nagyon egyszerű leánka vagyok, de azért a habdiskó… az még nekem is sok.
A quadot jobban szerettem. Egész napos túra egy nemzeti parkban, hegyes vidék, meredek utak, sár, kavicsok, wow, annyira élveztem. Egy török fiút kaptam guidnak, megmutatta az eldugott vizeséseket, fürödtünk egy meseszép tóban, aminek a partja telis tele volt teknősbékával…hm, kellemes munka… jövő héten jön a hammam, a török fürdő, alig várom hogy kényesztetsék a testem…

Alanya party város. Iszonyatosan az. Tegnap az egyik hotel recepcióján vártam, mikor megérkezett 3 német lány. Be voltak szivva, kegyetlenül. Az egyik, max. 16 lehetett, elkapta a recepciós fiú nyakkendőjét, szájon csókolta és mondta, hogy azért jött Törökországba, hogy megszabaduljon a szüzességétől. A recepciós fiú megszokta már az ilyen szitukat, profin kezelte, odaadta nekik a kulcsot és „hope you will find what you are searching for” – ral lereagálta. Pár nap múlva a kiscsajt „I didi it” feliratú pólóban láttam…
Van kocsim. Fiat albea. Szürke gyönyörűség. Imádom. Itt mindenki úgy vezet, mint én, hogy az utolsó pillanatban vált irányt...úgyhogy nem lógok ki. Megkaptam a kocsit, Bulent mellém ült, és totál nyugodtan, higgadtan mesélt a török szokásokról. Mikor már nagyon búgott a motor, én meg nagyon belefeledkeztem a storyja hallgatásába, akkor odaszólt, hogy What about to change...és én betettem az 5öst. Jó lesz ez, szeretni fogom...az egyik éjszaka már vagy 1o perce haladtunk, mire odaszól, hogy a szembe sávban mész...oh, azt hittem 2 sávos...
Atikám, körbe néztem az autókölcsönzőknél, kapok céges kedvezményt. Ok –s áraik vannak. Vagyis olcsóbb, mint otthon. Van piros Ferrari is – visszük majd azt, és szombat éjjel miniruhában és ugyanolyan szinű magassarkúban, lehúzott ablakokból fog üvölteni a Ted fel a kezedet...hm?
A belvárosban, és a városok között Dolmus jár. Olyan busz, aminek nincs megállója, nem létezik menetrend, csak ha meglátom, leintem, megáll, és 1 liráért elvisz majdnem bárhová. Az első nap még kerestem a buszmegállót, és leszólitottam 1 török fiút, hogy hol találom. Elmagyarázta a rendszert, és beavatott: „Alanya is a sin city, never talk to men”
A sexturizmus itt működik, magas fokon. Megérkezett 1 csoportom, csak pár turista, másnap megálltam náluk alap infokat adni, beszélgettünk ki honnét van, és mikor mondtam hogy Somorjáról az egyik nő teljesen elfehéredett, hogy ő is. És ismer engem. Azóta jár utánam, hogy bizik bennem, ne szóljak otthon senkinek, mert ő azt mondta hogy szolgálati útra megy…várta őt itt 1 baywatch testű selyemfiú…
Az egyik este a Tiffanyban voltam Bulenttel. Csupa luxushotellel dolgozunk, és Volcan nem győzi ismételni, hogy mennyire fontosak a jó kapcsolatok. Vagyis ott is van 1 unokatestvére, és hadd legyen neki is jó biznise. ha valakinek az én vendégeim közül vásárolhatnékja akad – az alanyai Tiffanyt kell ajánlani. Több emeletes őrület, egy török szépfiú fogadott, hogy körbevezetett… záróra után voltunk és rajtunk kívül nem sokan voltak. A csávó mutogatta az ékszereket, meg magyarázott, én meg próbálgattam őket. Wow. Valami mese. A fiú mondta, hogy sok szlovák és cseh lány dolgozik a boltban, és rögtön kérdeztem, hogy magyar nem? – de, Magdi. Elkértem a fiútól a számát és este irtam neki sms t, hogy itt vagyok, ki vagyok és hogy szivesen találkoznék vele. Visszairt, hogy szivesen. A belvárosban találkoztunk, rögtön megismert, - te nem vagy rokona a Marcsinak? Oh, a hugom. Wow, ők ketten 2 szezont nyomtak le, és emlékszem pár közös storyra is, Marcsi még az utazásom előtt mondta, hogy megkeresi Magdi számát, csak valahogy elfeledkeztünk róla, pedig mondta, hogy mi ketten biztos jól kijönnénk. És valóban. Hajnalig beszélgettünk, imádtam, micsoda nő… Magdi 3o éves, az egyetem után valamilyen jól fizető pesti irodai munkája volt, de nem birta. Összepakolt, és elment 1 hátizsákkal Tanzániába. Még a reptéren beleszeretett 1 Közép Afrikai fiúba, na és onnantól kezdve csupa kaland az élete. 5. éve él itt Alanyában a török pasijával.
Drágáim, minden otthonról jött hirnek nagyon nagyon örülök, Marika, wow, az én cikkem a Juventuson…biztos? el sem hiszem…Anna, jó lesz ez a nyár nekünk…Zsolti, azért 1 sms-sel nem intézel el az egész szezonra…Attila, örülök ha jössz…
Irjatok, szeressetek