Jeep safari, dupla csokis magnum, 40 fok

***
Törökországban: Andival szinte mindennap járunk ki, asztalunk van a város legjobb helyein, és mindenhol tudják, hogy mit iszom. Az egyik legcooloabb diszkóban a tulajjal még az elején megismerkedtünk. Olyan nyálzó, öreg, kopaszodó...de a Havannában sosem vizezik a kokéljaimat, és sosem kell hogy kifizessem. Nade nade, az ingyen dolgok kerülnek mindig a legtöbbe...
Az egyik este Mehmet Alival – Andi egyik kollégájával ültünk. Bájgúnár – mondom másnap Magdinak. – nem Bájgúnár, hanem Diszfasz. Na, Diszfasz No. 1. Ülünk 1 open air helyen, és egész este sonfordál, hiába mondom, hogy Honey, fölösleges. Pazarolt energia, de Mehmet Ali csak nem ért a jó szóból. Hajnali 1 körül már tényleg nem birt magával, én meg már kezdtem unatkozni.
– Mond mihez lenne kedved. Legyen az bármi....my pleasure to make it come true.
- én meg, ok, ha lehet az bármi: hm hm hm: night jeep tour. És nézek rá kerek szemekkel, hogy na...most légy nagyfiú
Mehmet Ali telefonált pár percig, aztán szólt, hogy gyerünk, a jeep pár perc múlva itt lesz. Andi nyerit, visszuk a Jozef nevű szlovák fiút is. És a kicsi lila szatén rucimban....wow. éjszakai túra a hegyekben – fél órás út befelé kontinens felé, óriási erdő, fenyőfák, tavakon keresztül, csuron viz lettem, sikoltoztunk, őrület volt az egész...egyszer csak Jozef elkezd hányni, Andinak elege lett...és az erdő közepén, a világ végén, elkapar a jeep. Máig nem értem, hogy történhetett ilyen. Derékig a jéghideg vizben állok, próbáljuk Mehmet Alival nyomni a kocsit...Andi sir, Jozef használhatatlan – továbbra is hányott a parton, nincs térerő, Mehmet Ali ideges...mobilokkal világitunk, nagy köveket keresünk...és kb. 1 óra múlva sikerül. Wow. Végre.
- Jól vagy? Kérdezi
- Persze
- You little dirty kitten, te még élvezted is, ugye?
- Aha, de pssszt
Andi hátul alszik, Jozef a száját törölgeti...
- Következő kivánság?
- Vigyél haza. És ne akard elkérni a számom.
Hazavisszük először Andit és Jozefet, nem szól hozzám 1 szót sem, aztán mikor kiszállok, akkor odaszól:
- Babe, azért az enyém mentsd el – hátha eszedbe jut egy újabb kivánság. Bárminemű. Helikopter körút?
- Jó éjszakát – és becsuktam az ajtót. Nem megy nekem kutyaharapást szőrével...
***
Pamukkale olyan...Pamukale az.... Wow. leirhatatlan. Múltkor Volcan megkért, hogy vezessek 1 magyar csoportot – nézek rá, hogy ez most was ist das? Aztán győzködött, és sikerült 3x több pénzt kicsikarnom belőle, mint amennyit gondoltam, hogy fizet. 1 fillérel sem engedem hogy átvágjon, Porschet akarok. Tűzpirosat. Nem valami Fabiát ha hazamegyek…Pamukkale 35o km-re van Alanyától, reggel 3kor keltem, próbáltam magam agyonkávézni. Gyapotvár. Az UNESCO világörökség listáján 1988 óta szerepel. Olyan mintha hó fedné az egész dombot. Fehér domb. Hihetetlen. Mészkőforrás van a domb tetején és ahogy az evék során csordogált le a viz, mesebeli alakzatokat alakitott ki. Már a rómaiak felfedezték – naná hogy a rómaiak. Hierapolist 2 BC. Alapitotta Eumenész Pergamoni király, aki a várost Hieráról, Pergamon legendás első uralkodójának Telefosznak feleségéről nevezte el. Néhány évtized múlva a város a Római Birodalom részévé vált, aztán jöttek a bizánciak, de a nonstop földrengések miatt lakói a 14. században elhagyták. Hierapolist tulajdonképpen a pergamoni elit luxusfürdőjének épült, a fennmaradt épületet, maradványok szokatalanul diszesek, gazdagon diszitett mézeskalácsházikók lehettek itt.
Az egész napot imádtam. Imádtam idegenvezetni – imádom ezt a munkát, Alanyában fél napig kóvályogtam, hogy megtaláljam a könyvtárat és minnél több könyvet olvassak el. Ez a 3. fázis:
az 1. a munka –amikor kisblúzban verem az asztalt és a pokolba küldök mindenkit, ha valami nem úgy működik ahogy kéne.
A második az éjszakai élet: szines koktélos menekülés az üres hotelszoba magánya elől,
és a 3. – amit a legjobban szeretek az török riviéra ókori romjai. Itt éltek a hettiták, az asszirok birodalma közel volt, rómaiak – a legjobb álapotban fennmaradt szinház itt van Aspendosban. Múltkor elegem lett a világból, és 1oo km-t levezettem csak azért, hogy vegyek 1 dupla csokis Magnumot, és az aspendosi domtetőről nézzem a szinházat. Wow. Micsoda örökség. Vettem csomó könyvet, netről lehúztam az összes letező Perge – rekonstrukciót. Pár napja a 4o fokos melegben – a szabadnapomon, egész nap a római romok között bóklásztam – és olyan apró dolgoknak örültem, hogy találtam csomó olyan reliéf-törmeléket, amin szőlő levél minta volt – azért ez a minta, mert a város fénykorában jelentős bortermelés folyt. De ezt a párhuzamot magamtól láttam meg...
Anyu hivott, elmeséletem neki a szőlő leveleket. Azt mondta, hogy meg vagyok bolondulva...
***
Alanyai Vörös torony. A tornyot a 13. Században épitette Aladin Keykubat szeldzuk szultán, miután betört ide, és elkergette az ál - monogámiában élő keresztényeket. Felhúzatott pár erőditményt hogy még csak véletlenül se tudjon senki ideférkőzni, lebratyizott a kalózokkal és épitetett 3 háremet . A vörös torony, a bevehetetlen erőditmény, beszariságának egy monumentális jele. A torony muzeumként szolgál, a jegyszedő bácsi csak törökül beszél, magyarázom hogy turizmusban dolgozom, mutatom az igazolványom, mindenhová ingyen mehetek vele :) a bácsi nagyon kedves, kérdezi, hogy tetszik-e a város, és Törökország, mondom hogy teccik teccik – idáig. Kérdezi, hogy egyedül vagyok-e, mondom – vagyis mutogatom, hogy: Aha, de egyre több emberrel ismekedem meg. Van -e kedvesem, kérdezi. Nincs – válaszolom. Miért? Mert nagy a szám – nevetek, ő is, és teával kinál. A törökök fekete teát isznak, naponta 4-5 pohárral. Kicsi üvegpoháról, és bárhová megyek, mindig az az első kérdés, hogy cukkoral iszom-e vagy nélküle. – Cukor nélkül, mutogatom a bácsinak, és nézem a mosatlan poharat, a koszos teafőzőt…ugyan már DK, nem vagy te Barbie baba. A teát törökül megköszönöm…és körbejárom a múzeumot. Nem telik el fél óra, és olyan iszonyatos gyomorfájásom lesz..aztán már csak azon vagyok, hogy minnél gyorsabban kapjak el 1 taxit, már az sem érdekel, hogy 3x os árat kér a söfőr, csak legyek minnél előbb a hotelszobámban és vegyek be 1 marék gyógyszert…és ne kapjak hepatitiszt…
***
Mindenki azt hiszi hogy az én munkámhoz sok nyelvet kell beszélni, és nagyon jól. Az igazság az, hogy minnél spagetti-english, tőmondatok, egyszerű jelen idő - annál jobb. Nemzetköziül kell tudni…az egyik „asszisztensem” Hakan, 2o éves kölyök, semmilyen nyelven nem beszél, csak törökül. De egyre jobban megy a közös munka. Múltkor felhivtam, mert az egyik hotelben nem kaptak a vendégeink tengerre nyiló szobát. – Hakan, fuck recepcion XY hotel seaview.
Volcan mellettem csak néz…meg az egyik német öltönyös domestosos partnerünk…de Hakan tökéletesen megértette feladatát, és másnaptól minden vendég tengert látott ha elhúzta a függönyét.
***