Minden péntek éjszaka vendégek érkeznek meg utaznak haza a hotelekbol, amiket én kordinálok. Mikozben Andit vártam, meg a kassai gépet, leszolított és odault mellém 1fiu. Csehul kezdett beszélni hozzám, hogy látta messzirol az utazási iroda logos táskám (nem akarom írni az UI nevét, van bennem anni company loyality). Hajnal volt, én hulla fáradt, tényleg nem volt kedvem ismerkedni. Kérdeztem, hogy arab – e, és csak tud csehul, erre o hogy ez is az is. Anyukája cseh, apukája algér, Kamilben (ez a neve) meg a 2 világ minden bája keveredik. Pimasz, tolakodo, mint az arabok, de mégis tudja hol a határ. Fél orás beszélgetés után el is „felejtettem“, hogy hulla fáradt vagyok, 1000 gondom a turisták korul. Andi megérkezett, kiderult hogy ismerik egymást...kicsi a világ...foleg az itt elo cseh-szlovákok világa. Amint beszáltunk Andival a taxiba, rámformet, hogy „mit akar ez toled?“, meg hogy „vigyázz vele“.
Kedden éjszaka volt a kovetkezo „turista váltás“. A pozsonyi kozponti irodábol péntek este jott az sms, hogy pontosan mikor repulnek a gépek. A tervezett délutáni indulás- elore csúszott- és hajnalban repultek a charter járatok a délutáni idopont helyett. Huuuuuuuu. A turisták rettenetesen duhosek voltak..hogy fél nappal kevesebb szabadság...meg hogy utolso pillanat. Híaba szavaltam a betanult szoveget, „prvý a posledný den leteckého zájazdu je vyhradený k preprave a nie k samotnej dovolenke“, magyaráztram hogy errol sem az utazási iroda nem tehet, sem a charter társaság, de foleg nem EN. (
Én buszt rendeltem, tudattam a vendékekkel, hogy pontosan mikor indulnak melyik hotelbol. Hetfo délután a papírjaim kozott kotortam...egyszer csak, mint valami rémálom, belémvágott...hogy én ELFELETKEZTEM 6 emberrol. Huh, a kulvárosi hotelben laktak, és semi gond nem volt korulottuk, ézert nem is járta oda. Huh. 6 ember, nem tudtak semmit a hazaútjukrol. Oooooooooooooooooooohhhhhhhhhhhhhhhhh- pár másodperc alatt láttam magamelott, hogy kuldnek haza, mert iyen felelotlen libát nem alkalmaznak tobbet.
Kamilt hívtam kétségben esésenben, aki kozel lakik a hotelhez, és HIHETETLENUL aranyos volt. Átment a hotelbe- és tudatta a turistákkal. Huh. Megkoszontem- és már mentem volna aludni, amikor hívtak Pozsonybol: hogy „huha Katka, oriási hiba tortént, 1 csaj az irodábol !!osszekeverte!! a járatokat, és hogy minden a tervezett idoben indul“.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAHHHH. éjjel volt, a morgo turisták már mind osszecsomagoltak, fogmosás meg smiklemésás után voltak – na, én ekkor kezdtem el szobárol szobára telefonálni és kínosan magyarázkodni, hogy az „utazási iroda nevében elnézest kérek“, meg bla bla bla, de az igazat persze nem valottam be. Halandzáztam a légitársaságok változásárol, meg a légikorridorokrol. Kamilt hívtam megint- és o megint megállt a hotelben.
A turisták gond nélkul, a terv szerinti idoben hazarepultek, a pozsoni irodában dolgozo libát kidobták, én meg maradtam Kamillal...akirol kiderult, hogy nem a 2 világ bája keveredik benne, hanem inkább az én fantáziámban tunnek az egyszeru dolgok is végtelenul romantikusnak...
2008. július 7., hétfő
Olyan országban élek…most éppen…
A római kor előtt, Tunézia a kárthágói birodalom bölcsője volt. Innen indult Hannibál az Alpok felé 59 ezer emberrel és 37 elefánttal, kirobbantva ezzel a II. pun háborút. Már majdnem bevette Rómát amikor Scipio afrikai előrenyomulása miatt visszahívták és Zamánál vereséget szenvedett. Róma bosszút állt és Scipio leromboltatta Karthágót és helyét beszántatta és behintette sóval, hogy örökre terméketlen maradjon.
Az ország 600 évig volt római megszállás alatt. Több mint 250 történelmi emlékhely maradt fenn ebből az időszakból. El Djem-ben található a világ harmadik legnagyobb kolosszeuma amelyről úgy tartják, hogy jobb állapotban maradt fenn mint a római. Itt forgatták a Gladiátort.
Ma, Tunézia konszolidált, stabil, arab-muzulmán identitású ország. Kül- és belpolitikai helyzetében egyaránt meghatározó, hogy Franciaországtól való függetlenségét tárgyalásos úton, a Desztúr párt vezetésével érte el 1956-ban. Habib Burgiba, az ország első elnöke karizmatikus és pragmatikus politikus volt, fő céljának hazája modernizációját tekintette. Az arab vezetők közül legmesszebb ment a polgári és világi társadalom megvalósításának útján, az állam és az iszlám szétválasztásával, a nők jogainak helyreállításával, a gazdaság szerepének előtérbe helyezésével. Ramadán alatt, elo adásban megivott 1 pohár vizet…Nagy figyelmet fordított a közoktatás fejlesztésére, s ragaszkodott a kétnyelvűség megőrzéséhez (azaz nem akarta a francia nyelvet erőltetetten kiszorítani a közéletből.)
Miután a gazdaság modernizációjára tett utópisztikus kísérlet, a szövetkezeti szocializmus programja kudarcot vallott, Burgiba 1970 végén meghirdette a gazdasági liberalizmust, amely óriási fellendülést eredményezett: Tunéziában létrejött egy, az arab világban egyedülállóan erős és széles középosztály. Eközben azonban aránytalanságok is kialakultak: a leggazdagabb réteg kezében óriási gazdasági hatalom összpontosult, s nőtt a különbség bizonyos régiók, alapvetően a tengerpart és a belső területek között. Az elnököt a hetvenes évek közepétől mind erősebben gyötrő betegségek, a kezdődő utódlási harcok, az iszlamistákkal vívott, egyre több erőt felemésztő küzdelem, valamint a földrajzi környezet destabilizáló hatása a nyolcvanas évekre válságba sodorták az országok. 1987-ben Ben Ali, akkori miniszterelnök az alkotmányra hivatkozva fosztotta meg Burgibát tisztségétől, s maga vette át az elnöki posztot. (Burgiba 13 évvel később hunyt el.)
Ben Ali dinamikus elnökként a modernizációnak új lendületet adott, az iszlamistákat kemény rendőri eszközökkel és bőkezű szociálpolitikával szorítva háttérbe. Az 1988-as alkotmány eltörölte az élethosszig tartó elnöki rendszert, s az elnök általános választások alapján öt évre szóló, maximum három alkalommal történő megválasztását tette lehetővé.
Az arab társadalmak közül Tunézia a konszolidált és a muzulmán világban egyedülállóan nagy számú (60-80%-nyi) középosztály megteremtésével, az oktatás előtérbe állításával, nyitott, toleráns, világi életvitelével így is a legközelebb áll az európai civilizációhoz.
2004. október 24-én elnökválasztást és parlamenti választásokat tartottak Tunéziában. Ben Ali elnök több, mint 94%-kal megnyerte a választást. A kormányzó párt, az RCD ismét megszerezte a mandátumok 80%-át, ami a felső határ az alkotmány szerint. A választások megmutatták, hogy Tunézia változatlanul igen messze van a plurális demokratikus berendezkedéstől. Az Európai Unió nyilatkozatban üdvözölte a választások eredményét, egyúttal felhívta a figyelmet, elvárta volna azt, hogy az alternatív jelöltek jóval nagyobb tényleges lehetőséget kapjanak a részvételre.
Az ország 600 évig volt római megszállás alatt. Több mint 250 történelmi emlékhely maradt fenn ebből az időszakból. El Djem-ben található a világ harmadik legnagyobb kolosszeuma amelyről úgy tartják, hogy jobb állapotban maradt fenn mint a római. Itt forgatták a Gladiátort.
Ma, Tunézia konszolidált, stabil, arab-muzulmán identitású ország. Kül- és belpolitikai helyzetében egyaránt meghatározó, hogy Franciaországtól való függetlenségét tárgyalásos úton, a Desztúr párt vezetésével érte el 1956-ban. Habib Burgiba, az ország első elnöke karizmatikus és pragmatikus politikus volt, fő céljának hazája modernizációját tekintette. Az arab vezetők közül legmesszebb ment a polgári és világi társadalom megvalósításának útján, az állam és az iszlám szétválasztásával, a nők jogainak helyreállításával, a gazdaság szerepének előtérbe helyezésével. Ramadán alatt, elo adásban megivott 1 pohár vizet…Nagy figyelmet fordított a közoktatás fejlesztésére, s ragaszkodott a kétnyelvűség megőrzéséhez (azaz nem akarta a francia nyelvet erőltetetten kiszorítani a közéletből.)
Miután a gazdaság modernizációjára tett utópisztikus kísérlet, a szövetkezeti szocializmus programja kudarcot vallott, Burgiba 1970 végén meghirdette a gazdasági liberalizmust, amely óriási fellendülést eredményezett: Tunéziában létrejött egy, az arab világban egyedülállóan erős és széles középosztály. Eközben azonban aránytalanságok is kialakultak: a leggazdagabb réteg kezében óriási gazdasági hatalom összpontosult, s nőtt a különbség bizonyos régiók, alapvetően a tengerpart és a belső területek között. Az elnököt a hetvenes évek közepétől mind erősebben gyötrő betegségek, a kezdődő utódlási harcok, az iszlamistákkal vívott, egyre több erőt felemésztő küzdelem, valamint a földrajzi környezet destabilizáló hatása a nyolcvanas évekre válságba sodorták az országok. 1987-ben Ben Ali, akkori miniszterelnök az alkotmányra hivatkozva fosztotta meg Burgibát tisztségétől, s maga vette át az elnöki posztot. (Burgiba 13 évvel később hunyt el.)
Ben Ali dinamikus elnökként a modernizációnak új lendületet adott, az iszlamistákat kemény rendőri eszközökkel és bőkezű szociálpolitikával szorítva háttérbe. Az 1988-as alkotmány eltörölte az élethosszig tartó elnöki rendszert, s az elnök általános választások alapján öt évre szóló, maximum három alkalommal történő megválasztását tette lehetővé.
Az arab társadalmak közül Tunézia a konszolidált és a muzulmán világban egyedülállóan nagy számú (60-80%-nyi) középosztály megteremtésével, az oktatás előtérbe állításával, nyitott, toleráns, világi életvitelével így is a legközelebb áll az európai civilizációhoz.
2004. október 24-én elnökválasztást és parlamenti választásokat tartottak Tunéziában. Ben Ali elnök több, mint 94%-kal megnyerte a választást. A kormányzó párt, az RCD ismét megszerezte a mandátumok 80%-át, ami a felső határ az alkotmány szerint. A választások megmutatták, hogy Tunézia változatlanul igen messze van a plurális demokratikus berendezkedéstől. Az Európai Unió nyilatkozatban üdvözölte a választások eredményét, egyúttal felhívta a figyelmet, elvárta volna azt, hogy az alternatív jelöltek jóval nagyobb tényleges lehetőséget kapjanak a részvételre.
Sahara tura
Jott Milena, Andi legjobb barátnoje látogatóba. Most volt 30 éves, és Andi meglepetés Sahara túrát szervezett neki. Az egész akcióra én voltam a leglelkesebb, elképzeltem hogy fekete kendos, fekete lovas tuaregekkel fogunk majd éjszaka tábortuz melett vizipipázni. Meg talakozunk sok berberrel, bejárunk sok oázist, látunk sivatagi rókát, skorpiót, kígyot meg mindenféle mást, és hogy nagyon kalandos hétvégénk lesz. Erre Andi és Milena az indulás elotti éjszaka jól berúgtak, és másnap egész nap szenvedtek.
Sahara a világ második legnagyobb sivataga (az Antarktisz is sivatag, még ha hideg is), aminek neve arabul egyszeruen csak sivatagot jelent. Valamikor réges régen a Sahara terulete zold volt, errol a mára teljesen száraz vidékeken talált kokorszaki festmények, sziklarajzok tanúskodnak. Ezeken olyan állatokat ábrázolnak, amelyek csak a víz kozelében élnek, mint pl. A vizilovak, vagy a krokodilok. A sivattag kb. Kr. e. 3000 ota létezik mai állapotban, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy a globális felmelegedésnek és egyéb káros kornyezeti shitnek koszonhetoen a Sahara ma is folyamatosan terjeszkedik. A nagyjábol két és fél millio fot kiveto sivataglako népek kozul a tuaregek a legismertebbek. Állítolag Tunéziában nincsenek, dehát vándornépnél ezt nemigazán lehet tudni. Az utikonyvek azt állítják hogy nincsenek, de mikor a tevehajcsár bácsitol megkérdeztem, csak legyintett, hogy attol hogy senki sem látta oket, még nem azt jelenti hogy nincsenek. És valoban, min. 45 fokos fullaszto hosegben, a kietlen sivatagban valoszínu, hogy nem kereste oket 1 Lonely Planet iro sem. És sokkal romantikusabb az a gondolat, hogy vannak...és hogy egyszer csak megjelennek...
A tuaregek, egy afrikai berber nép, a Szaharában és a Száhel-övezetben élnek. Nyelvük a tamasek. Több száz éve nomád módon élnek Algériában, Nigerben, Maliban, Mauritániában, Líbiában, Burkina Fasóban és Nigériában. A „tuareg” név targi szóból ered, ami azt jelenti, hogy „a Targa-völgyből”, ami Líbiában van. Targa egy berber szó, jelentése kanális. Ők magukat kel tamasheq (akik tamasekul beszélnek) vagy imuhaq (a szabadok) nak nevezik.
A tuaregek a berberektől származnak. Azt mondják, hogy a garamantoktól származnak, akiket a muzulmánok a 7. században a Fezzanból elűztek. Először a Szaharát népesítették be és egyúttal a tubbu népet a Tibesti-hegységbe űzték. Amikor a 16. században a Songhai Birodalom gyengülni kezdett, a Száhel-övezetet is meghódították, és elfoglalták Timbuktut. 19. században sokáig védekeztek a francia kolonializáció ellen. Csak 1917-ben kötöttek békét amikor a francia kolóniák Afrikában 1960-ban elnyerték függetlenségüket és a tuaregek területét több ország között osztották el: Algéria, Niger és Mali (vannak még tuaregek Burkina Fasóban, Mauritániában, Líbiában és Nigériában). A tuaregek „fővárosa” – ha egy nomád népnél egyáltalán lehet ilyenről beszélni – Agadez, Nigerben.
A legtöbb tuareg nomád állattenyésztő, vannnak köztük kovácsok, tevetenyésztők, karavánvezetők. Kereskedelembol élték évszázadok során, sót, fuszert, aranyat, szonyget szállítottak egyik oázisbol a másikba. Ok az egyetlen nép, akik útlevél nélkul, szabadon léphetik át az ország- határokat. A nagymúltú nép mára kicsit sem romantikus életet él: elektronikát csempésznek egyik országbol a másikba
Bejártuk Matmatát, Tunézia egyik leghíresebb Saharai falvát, ahol a berberek még mindig tradícioikhoz huen, a világtol elzárva - vastag falú házakban élnek. Míg a sivatagban tobb, mint 40 fok, benn a házban kellemes, huvos homérséklet. Senki sem tudja ki és mikor vájta ki az elso barlanglakásokat Matmatában, mindenesetre a 17. században a kornyék berberei már rájottek arra, hogy a sivatag kegyetlen melegétol így tudnak legegyszerubben elmenekulni. Matmata barlanglakásainak építése a kozponti udvar kivájásával kezdodik. Ezek 7-10 méter mélyek, és nagyjábol 10 méter átmérojuek. Amikor ez kész van, az oldalába vájják az egyes szobákat a konyháktol a háloszobáig. A kornyék homokkoje viszonylag konnyuvé tette a munkát, ennek ellenére egy ilyen családi otthon elkészítése min fél év. Hogy milyen ugyes a tobb évszázadok ota semmit sem változott konstrukcio, azt az bizonyítja a legjobban, hogy Matmatában és a kornyékbeli falvakban ma is tobb ezren élnek ilyen barlanglakásokban. Kovon sutik a kenyeret, és mézzel kevert olivaoljban mártogatják. Jaj, nagyon bekajáltam belole, a berberek csak néztek, Andi meg a fejét fogta, hogy nagyon rosszul leszek – de semmi bajom nem lett. Még a berber lánynak is magyaráztam hogy 2 szezon Egyiptomi gemuszinák után, meg sem kottyann majd. És valoban nem lettem rosszul. Éjszaka nem sátorban aludtunk, hiába probáltam Andiékat meggyozni. Helyette 4* szállodában a Sahara kozepén. Sivatag-semmi-homok-homok-oázis- hihetetlen zold ovezet, és a sok pálma kozott 1álomhotel medencével. WOW. A sivatag kozepén. A hotelben rajtunk kívul nem volt senki, Dallas feeling volt a jávábol. Medencében koktélt ittunk, a ágyunkat virágszirmokkal díszítették ki...én azért sokkal szívesebben aludtam volna sátorban a klímás álomhotel helyett...majd legkozelebb nem 2 mukormos csajszival jovok, hanem turabakancsos HOSSEL, akivel remélem nemsokára már megismerkedem.
Sahara a világ második legnagyobb sivataga (az Antarktisz is sivatag, még ha hideg is), aminek neve arabul egyszeruen csak sivatagot jelent. Valamikor réges régen a Sahara terulete zold volt, errol a mára teljesen száraz vidékeken talált kokorszaki festmények, sziklarajzok tanúskodnak. Ezeken olyan állatokat ábrázolnak, amelyek csak a víz kozelében élnek, mint pl. A vizilovak, vagy a krokodilok. A sivattag kb. Kr. e. 3000 ota létezik mai állapotban, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy a globális felmelegedésnek és egyéb káros kornyezeti shitnek koszonhetoen a Sahara ma is folyamatosan terjeszkedik. A nagyjábol két és fél millio fot kiveto sivataglako népek kozul a tuaregek a legismertebbek. Állítolag Tunéziában nincsenek, dehát vándornépnél ezt nemigazán lehet tudni. Az utikonyvek azt állítják hogy nincsenek, de mikor a tevehajcsár bácsitol megkérdeztem, csak legyintett, hogy attol hogy senki sem látta oket, még nem azt jelenti hogy nincsenek. És valoban, min. 45 fokos fullaszto hosegben, a kietlen sivatagban valoszínu, hogy nem kereste oket 1 Lonely Planet iro sem. És sokkal romantikusabb az a gondolat, hogy vannak...és hogy egyszer csak megjelennek...
A tuaregek, egy afrikai berber nép, a Szaharában és a Száhel-övezetben élnek. Nyelvük a tamasek. Több száz éve nomád módon élnek Algériában, Nigerben, Maliban, Mauritániában, Líbiában, Burkina Fasóban és Nigériában. A „tuareg” név targi szóból ered, ami azt jelenti, hogy „a Targa-völgyből”, ami Líbiában van. Targa egy berber szó, jelentése kanális. Ők magukat kel tamasheq (akik tamasekul beszélnek) vagy imuhaq (a szabadok) nak nevezik.
A tuaregek a berberektől származnak. Azt mondják, hogy a garamantoktól származnak, akiket a muzulmánok a 7. században a Fezzanból elűztek. Először a Szaharát népesítették be és egyúttal a tubbu népet a Tibesti-hegységbe űzték. Amikor a 16. században a Songhai Birodalom gyengülni kezdett, a Száhel-övezetet is meghódították, és elfoglalták Timbuktut. 19. században sokáig védekeztek a francia kolonializáció ellen. Csak 1917-ben kötöttek békét amikor a francia kolóniák Afrikában 1960-ban elnyerték függetlenségüket és a tuaregek területét több ország között osztották el: Algéria, Niger és Mali (vannak még tuaregek Burkina Fasóban, Mauritániában, Líbiában és Nigériában). A tuaregek „fővárosa” – ha egy nomád népnél egyáltalán lehet ilyenről beszélni – Agadez, Nigerben.
A legtöbb tuareg nomád állattenyésztő, vannnak köztük kovácsok, tevetenyésztők, karavánvezetők. Kereskedelembol élték évszázadok során, sót, fuszert, aranyat, szonyget szállítottak egyik oázisbol a másikba. Ok az egyetlen nép, akik útlevél nélkul, szabadon léphetik át az ország- határokat. A nagymúltú nép mára kicsit sem romantikus életet él: elektronikát csempésznek egyik országbol a másikba
Bejártuk Matmatát, Tunézia egyik leghíresebb Saharai falvát, ahol a berberek még mindig tradícioikhoz huen, a világtol elzárva - vastag falú házakban élnek. Míg a sivatagban tobb, mint 40 fok, benn a házban kellemes, huvos homérséklet. Senki sem tudja ki és mikor vájta ki az elso barlanglakásokat Matmatában, mindenesetre a 17. században a kornyék berberei már rájottek arra, hogy a sivatag kegyetlen melegétol így tudnak legegyszerubben elmenekulni. Matmata barlanglakásainak építése a kozponti udvar kivájásával kezdodik. Ezek 7-10 méter mélyek, és nagyjábol 10 méter átmérojuek. Amikor ez kész van, az oldalába vájják az egyes szobákat a konyháktol a háloszobáig. A kornyék homokkoje viszonylag konnyuvé tette a munkát, ennek ellenére egy ilyen családi otthon elkészítése min fél év. Hogy milyen ugyes a tobb évszázadok ota semmit sem változott konstrukcio, azt az bizonyítja a legjobban, hogy Matmatában és a kornyékbeli falvakban ma is tobb ezren élnek ilyen barlanglakásokban. Kovon sutik a kenyeret, és mézzel kevert olivaoljban mártogatják. Jaj, nagyon bekajáltam belole, a berberek csak néztek, Andi meg a fejét fogta, hogy nagyon rosszul leszek – de semmi bajom nem lett. Még a berber lánynak is magyaráztam hogy 2 szezon Egyiptomi gemuszinák után, meg sem kottyann majd. És valoban nem lettem rosszul. Éjszaka nem sátorban aludtunk, hiába probáltam Andiékat meggyozni. Helyette 4* szállodában a Sahara kozepén. Sivatag-semmi-homok-homok-oázis- hihetetlen zold ovezet, és a sok pálma kozott 1álomhotel medencével. WOW. A sivatag kozepén. A hotelben rajtunk kívul nem volt senki, Dallas feeling volt a jávábol. Medencében koktélt ittunk, a ágyunkat virágszirmokkal díszítették ki...én azért sokkal szívesebben aludtam volna sátorban a klímás álomhotel helyett...majd legkozelebb nem 2 mukormos csajszival jovok, hanem turabakancsos HOSSEL, akivel remélem nemsokára már megismerkedem.
elso impresszio...k
Tunézia Afrika Svájca, az emberek aránylag jol élnek, éhezés nincs – legalábbis a médiák ezt nyomatják. Fokent turismusbol élnek, a világ egyik legjobb minosegi olivaolaját termelik (amit az EU ban nem forgalmaznak), mindenki beszél franciául, és még a legeldugotabb falucskákban is ha megkérdezik honnét vagyok, és válaszolom hogy Szlovákiábol, akkor tudják, hogy “Cekoslovaqui – Pague, de már kettévált.”
Az épületek javarészén a vakolat tégláig lehullva, temérdek mennyiségű szemét, mindenhol építkezések „laza arab módra” (tégla lóg itt, habarcs hullik ott, gyönyörű épület feletti szint félbehagyva, kb. 20 év alatt lerohadva, stb.). Félreértés ne essék, én nem ítélem el őket emiatt, ez is egy világ, az ember ha belép, kb. 5 perc alatt megszokja, és én már megszoktam- A lavór, a drót, a nejlonzacskó a fákon, növényeken, a roncskocsi …szóval más világ. T.I.A – This is Africa- és én szeretem.
A legújabb kocsik is összenyomva, ha nem is koszos, de tele „sebbel”, horzsolással, hiányzik ez-az róla, minden autójuk olyan volt, mint nálunk egy építkezésen dolgozó munkásbrigád melós kocsija. Taxik belülről gazdagon szőnyeggel, és csingilingikkel díszítve :). A vezetési morál nagyban eltér az európaitól, habár a rendőröktől igencsak tartanak. Városban összevissza mennek, még az egyirányúba is behajtanak, egy sávban néha két autó van, lámpa kevés, ott is dudálnak, a bringás v. motoros néha az út közepén hajt, a gyalogátkelőn nincs elsőbbség, úgyhogy iszkolni kell, ha tiszta a levegő, a kocsik előzéskor dudálnak, és koccanás (+némi kiabálás) után mennek tovább. Míg Europában az soforok az útjelzotáblákat figyelik, itt mindenki az elotte es a mellette levo autokat. Fura, de így sokkal kevesebb a baleset. Míg nálunk, ha 1hulye a reggeli dugoban nem figyel oda,és késon indul, az utána levo 15 beléhajt.
Tetszik ez a rendszer, már kinéztem 1 gyonyoru scootert Sofiennel, aki 1 mézédes helyi tanár, de nem tud angolul, úgyhogy franciául beszélunk. Vagyis o beszél, én meg nonstop visszakérdezek, silvuplézek, rengeteg félreértés, de “barátkozunk”.
A hotelek kozott, egyik városbol a másikba loageval – luazzsal járok. Vicces minibusz, ami akkor indul ha megtelik. Néha 20 percet, néha csak 5ot, de van hogy 1egész orát várok az indulásra. Isten az europai embernek orát adott, az araboknak meg idot. Itt senki sem siet sehová, és ha találkozot beszéluk meg, akkor sem „pontosan 5kor a kikotoben“, hanem „délután a kikoto korul leszek, állj meg“. Soha nem pontos fix idoben egyzunk meg, hanem napszakban...vagy dátumban.
Hihetetlenul hat rám az itteni soha-sehová-nem sietni hangulat. A luázs állomásokon az elején féltem. Telis teli férfival, néha 1-2 no, mindenki kiabáll, a múltkor 2buszsofor kezdett el verekedni, pár perc múlva már min. 10en bunyóztak. Mostanra már azt is megszoktam hogy bámulnak, meg futtyognek utánnam.
A taxi sárga mint New Yorkban, ugrálni meg integetni kell a járda szélén hogy észrevegyen. A taxi nem úgy megy, ahogy azt otthonrol megszoktam, hogy a legrovidebb úton – egyenesen a kívánt helyre visz. Itt beszáll 1ember, megmondja hová akar eljutni, aztán elindul a taxis abba az irányba. Útkozben meglát még 1taxiért integeto embert, annak is megáll, és kítérokkel, de végul mindenkit hazavisz.
Multkor a taxisofor mikor már mindenki kiszállt és csak én maradtam a taxiban megkérdezte, hogy „nem lenne e gond, ha megállna a kisfiánál?“ „ah, dehogy, mondtam“ (pedig már csuron vizesre izzadtam minden egyes ruhadarabot ami rajtam volt.) A taxis megállt 1 fast food bodéban, vett 1 szendvicset, 2 kolát és gyumolcsot. Visszaszállt az autoba, az egyik kolát nekem adta, hogy „biztos szomjas vagy“, aztán megálltunk 1 általános iskola elott, kifutott 10 millio gyerek, az egyik a taxisofor nyakába ugrott, sok sok puszi, apuka átadta az ebédet, a gyerek visszarohant a suliba, taxis meg visszaul mellém. Aztán engem hazahozott. a megállo és a hotel kozotti szakaszt kb.50 perc alatt tettuk meg, ami máskor max. 10. De nem bántam...
Az épületek javarészén a vakolat tégláig lehullva, temérdek mennyiségű szemét, mindenhol építkezések „laza arab módra” (tégla lóg itt, habarcs hullik ott, gyönyörű épület feletti szint félbehagyva, kb. 20 év alatt lerohadva, stb.). Félreértés ne essék, én nem ítélem el őket emiatt, ez is egy világ, az ember ha belép, kb. 5 perc alatt megszokja, és én már megszoktam- A lavór, a drót, a nejlonzacskó a fákon, növényeken, a roncskocsi …szóval más világ. T.I.A – This is Africa- és én szeretem.
A legújabb kocsik is összenyomva, ha nem is koszos, de tele „sebbel”, horzsolással, hiányzik ez-az róla, minden autójuk olyan volt, mint nálunk egy építkezésen dolgozó munkásbrigád melós kocsija. Taxik belülről gazdagon szőnyeggel, és csingilingikkel díszítve :). A vezetési morál nagyban eltér az európaitól, habár a rendőröktől igencsak tartanak. Városban összevissza mennek, még az egyirányúba is behajtanak, egy sávban néha két autó van, lámpa kevés, ott is dudálnak, a bringás v. motoros néha az út közepén hajt, a gyalogátkelőn nincs elsőbbség, úgyhogy iszkolni kell, ha tiszta a levegő, a kocsik előzéskor dudálnak, és koccanás (+némi kiabálás) után mennek tovább. Míg Europában az soforok az útjelzotáblákat figyelik, itt mindenki az elotte es a mellette levo autokat. Fura, de így sokkal kevesebb a baleset. Míg nálunk, ha 1hulye a reggeli dugoban nem figyel oda,és késon indul, az utána levo 15 beléhajt.
Tetszik ez a rendszer, már kinéztem 1 gyonyoru scootert Sofiennel, aki 1 mézédes helyi tanár, de nem tud angolul, úgyhogy franciául beszélunk. Vagyis o beszél, én meg nonstop visszakérdezek, silvuplézek, rengeteg félreértés, de “barátkozunk”.
A hotelek kozott, egyik városbol a másikba loageval – luazzsal járok. Vicces minibusz, ami akkor indul ha megtelik. Néha 20 percet, néha csak 5ot, de van hogy 1egész orát várok az indulásra. Isten az europai embernek orát adott, az araboknak meg idot. Itt senki sem siet sehová, és ha találkozot beszéluk meg, akkor sem „pontosan 5kor a kikotoben“, hanem „délután a kikoto korul leszek, állj meg“. Soha nem pontos fix idoben egyzunk meg, hanem napszakban...vagy dátumban.
Hihetetlenul hat rám az itteni soha-sehová-nem sietni hangulat. A luázs állomásokon az elején féltem. Telis teli férfival, néha 1-2 no, mindenki kiabáll, a múltkor 2buszsofor kezdett el verekedni, pár perc múlva már min. 10en bunyóztak. Mostanra már azt is megszoktam hogy bámulnak, meg futtyognek utánnam.
A taxi sárga mint New Yorkban, ugrálni meg integetni kell a járda szélén hogy észrevegyen. A taxi nem úgy megy, ahogy azt otthonrol megszoktam, hogy a legrovidebb úton – egyenesen a kívánt helyre visz. Itt beszáll 1ember, megmondja hová akar eljutni, aztán elindul a taxis abba az irányba. Útkozben meglát még 1taxiért integeto embert, annak is megáll, és kítérokkel, de végul mindenkit hazavisz.
Multkor a taxisofor mikor már mindenki kiszállt és csak én maradtam a taxiban megkérdezte, hogy „nem lenne e gond, ha megállna a kisfiánál?“ „ah, dehogy, mondtam“ (pedig már csuron vizesre izzadtam minden egyes ruhadarabot ami rajtam volt.) A taxis megállt 1 fast food bodéban, vett 1 szendvicset, 2 kolát és gyumolcsot. Visszaszállt az autoba, az egyik kolát nekem adta, hogy „biztos szomjas vagy“, aztán megálltunk 1 általános iskola elott, kifutott 10 millio gyerek, az egyik a taxisofor nyakába ugrott, sok sok puszi, apuka átadta az ebédet, a gyerek visszarohant a suliba, taxis meg visszaul mellém. Aztán engem hazahozott. a megállo és a hotel kozotti szakaszt kb.50 perc alatt tettuk meg, ami máskor max. 10. De nem bántam...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)