elso impresszio...k

Tunézia Afrika Svájca, az emberek aránylag jol élnek, éhezés nincs – legalábbis a médiák ezt nyomatják. Fokent turismusbol élnek, a világ egyik legjobb minosegi olivaolaját termelik (amit az EU ban nem forgalmaznak), mindenki beszél franciául, és még a legeldugotabb falucskákban is ha megkérdezik honnét vagyok, és válaszolom hogy Szlovákiábol, akkor tudják, hogy “Cekoslovaqui – Pague, de már kettévált.”
Az épületek javarészén a vakolat tégláig lehullva, temérdek mennyiségű szemét, mindenhol építkezések „laza arab módra” (tégla lóg itt, habarcs hullik ott, gyönyörű épület feletti szint félbehagyva, kb. 20 év alatt lerohadva, stb.). Félreértés ne essék, én nem ítélem el őket emiatt, ez is egy világ, az ember ha belép, kb. 5 perc alatt megszokja, és én már megszoktam- A lavór, a drót, a nejlonzacskó a fákon, növényeken, a roncskocsi …szóval más világ. T.I.A – This is Africa- és én szeretem.
A legújabb kocsik is összenyomva, ha nem is koszos, de tele „sebbel”, horzsolással, hiányzik ez-az róla, minden autójuk olyan volt, mint nálunk egy építkezésen dolgozó munkásbrigád melós kocsija. Taxik belülről gazdagon szőnyeggel, és csingilingikkel díszítve :). A vezetési morál nagyban eltér az európaitól, habár a rendőröktől igencsak tartanak. Városban összevissza mennek, még az egyirányúba is behajtanak, egy sávban néha két autó van, lámpa kevés, ott is dudálnak, a bringás v. motoros néha az út közepén hajt, a gyalogátkelőn nincs elsőbbség, úgyhogy iszkolni kell, ha tiszta a levegő, a kocsik előzéskor dudálnak, és koccanás (+némi kiabálás) után mennek tovább. Míg Europában az soforok az útjelzotáblákat figyelik, itt mindenki az elotte es a mellette levo autokat. Fura, de így sokkal kevesebb a baleset. Míg nálunk, ha 1hulye a reggeli dugoban nem figyel oda,és késon indul, az utána levo 15 beléhajt.
Tetszik ez a rendszer, már kinéztem 1 gyonyoru scootert Sofiennel, aki 1 mézédes helyi tanár, de nem tud angolul, úgyhogy franciául beszélunk. Vagyis o beszél, én meg nonstop visszakérdezek, silvuplézek, rengeteg félreértés, de “barátkozunk”.
A hotelek kozott, egyik városbol a másikba loageval – luazzsal járok. Vicces minibusz, ami akkor indul ha megtelik. Néha 20 percet, néha csak 5ot, de van hogy 1egész orát várok az indulásra. Isten az europai embernek orát adott, az araboknak meg idot. Itt senki sem siet sehová, és ha találkozot beszéluk meg, akkor sem „pontosan 5kor a kikotoben“, hanem „délután a kikoto korul leszek, állj meg“. Soha nem pontos fix idoben egyzunk meg, hanem napszakban...vagy dátumban.
Hihetetlenul hat rám az itteni soha-sehová-nem sietni hangulat. A luázs állomásokon az elején féltem. Telis teli férfival, néha 1-2 no, mindenki kiabáll, a múltkor 2buszsofor kezdett el verekedni, pár perc múlva már min. 10en bunyóztak. Mostanra már azt is megszoktam hogy bámulnak, meg futtyognek utánnam.
A taxi sárga mint New Yorkban, ugrálni meg integetni kell a járda szélén hogy észrevegyen. A taxi nem úgy megy, ahogy azt otthonrol megszoktam, hogy a legrovidebb úton – egyenesen a kívánt helyre visz. Itt beszáll 1ember, megmondja hová akar eljutni, aztán elindul a taxis abba az irányba. Útkozben meglát még 1taxiért integeto embert, annak is megáll, és kítérokkel, de végul mindenkit hazavisz.
Multkor a taxisofor mikor már mindenki kiszállt és csak én maradtam a taxiban megkérdezte, hogy „nem lenne e gond, ha megállna a kisfiánál?“ „ah, dehogy, mondtam“ (pedig már csuron vizesre izzadtam minden egyes ruhadarabot ami rajtam volt.) A taxis megállt 1 fast food bodéban, vett 1 szendvicset, 2 kolát és gyumolcsot. Visszaszállt az autoba, az egyik kolát nekem adta, hogy „biztos szomjas vagy“, aztán megálltunk 1 általános iskola elott, kifutott 10 millio gyerek, az egyik a taxisofor nyakába ugrott, sok sok puszi, apuka átadta az ebédet, a gyerek visszarohant a suliba, taxis meg visszaul mellém. Aztán engem hazahozott. a megállo és a hotel kozotti szakaszt kb.50 perc alatt tettuk meg, ami máskor max. 10. De nem bántam...