Jott Milena, Andi legjobb barátnoje látogatóba. Most volt 30 éves, és Andi meglepetés Sahara túrát szervezett neki. Az egész akcióra én voltam a leglelkesebb, elképzeltem hogy fekete kendos, fekete lovas tuaregekkel fogunk majd éjszaka tábortuz melett vizipipázni. Meg talakozunk sok berberrel, bejárunk sok oázist, látunk sivatagi rókát, skorpiót, kígyot meg mindenféle mást, és hogy nagyon kalandos hétvégénk lesz. Erre Andi és Milena az indulás elotti éjszaka jól berúgtak, és másnap egész nap szenvedtek.
Sahara a világ második legnagyobb sivataga (az Antarktisz is sivatag, még ha hideg is), aminek neve arabul egyszeruen csak sivatagot jelent. Valamikor réges régen a Sahara terulete zold volt, errol a mára teljesen száraz vidékeken talált kokorszaki festmények, sziklarajzok tanúskodnak. Ezeken olyan állatokat ábrázolnak, amelyek csak a víz kozelében élnek, mint pl. A vizilovak, vagy a krokodilok. A sivattag kb. Kr. e. 3000 ota létezik mai állapotban, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy a globális felmelegedésnek és egyéb káros kornyezeti shitnek koszonhetoen a Sahara ma is folyamatosan terjeszkedik. A nagyjábol két és fél millio fot kiveto sivataglako népek kozul a tuaregek a legismertebbek. Állítolag Tunéziában nincsenek, dehát vándornépnél ezt nemigazán lehet tudni. Az utikonyvek azt állítják hogy nincsenek, de mikor a tevehajcsár bácsitol megkérdeztem, csak legyintett, hogy attol hogy senki sem látta oket, még nem azt jelenti hogy nincsenek. És valoban, min. 45 fokos fullaszto hosegben, a kietlen sivatagban valoszínu, hogy nem kereste oket 1 Lonely Planet iro sem. És sokkal romantikusabb az a gondolat, hogy vannak...és hogy egyszer csak megjelennek...
A tuaregek, egy afrikai berber nép, a Szaharában és a Száhel-övezetben élnek. Nyelvük a tamasek. Több száz éve nomád módon élnek Algériában, Nigerben, Maliban, Mauritániában, Líbiában, Burkina Fasóban és Nigériában. A „tuareg” név targi szóból ered, ami azt jelenti, hogy „a Targa-völgyből”, ami Líbiában van. Targa egy berber szó, jelentése kanális. Ők magukat kel tamasheq (akik tamasekul beszélnek) vagy imuhaq (a szabadok) nak nevezik.
A tuaregek a berberektől származnak. Azt mondják, hogy a garamantoktól származnak, akiket a muzulmánok a 7. században a Fezzanból elűztek. Először a Szaharát népesítették be és egyúttal a tubbu népet a Tibesti-hegységbe űzték. Amikor a 16. században a Songhai Birodalom gyengülni kezdett, a Száhel-övezetet is meghódították, és elfoglalták Timbuktut. 19. században sokáig védekeztek a francia kolonializáció ellen. Csak 1917-ben kötöttek békét amikor a francia kolóniák Afrikában 1960-ban elnyerték függetlenségüket és a tuaregek területét több ország között osztották el: Algéria, Niger és Mali (vannak még tuaregek Burkina Fasóban, Mauritániában, Líbiában és Nigériában). A tuaregek „fővárosa” – ha egy nomád népnél egyáltalán lehet ilyenről beszélni – Agadez, Nigerben.
A legtöbb tuareg nomád állattenyésztő, vannnak köztük kovácsok, tevetenyésztők, karavánvezetők. Kereskedelembol élték évszázadok során, sót, fuszert, aranyat, szonyget szállítottak egyik oázisbol a másikba. Ok az egyetlen nép, akik útlevél nélkul, szabadon léphetik át az ország- határokat. A nagymúltú nép mára kicsit sem romantikus életet él: elektronikát csempésznek egyik országbol a másikba
Bejártuk Matmatát, Tunézia egyik leghíresebb Saharai falvát, ahol a berberek még mindig tradícioikhoz huen, a világtol elzárva - vastag falú házakban élnek. Míg a sivatagban tobb, mint 40 fok, benn a házban kellemes, huvos homérséklet. Senki sem tudja ki és mikor vájta ki az elso barlanglakásokat Matmatában, mindenesetre a 17. században a kornyék berberei már rájottek arra, hogy a sivatag kegyetlen melegétol így tudnak legegyszerubben elmenekulni. Matmata barlanglakásainak építése a kozponti udvar kivájásával kezdodik. Ezek 7-10 méter mélyek, és nagyjábol 10 méter átmérojuek. Amikor ez kész van, az oldalába vájják az egyes szobákat a konyháktol a háloszobáig. A kornyék homokkoje viszonylag konnyuvé tette a munkát, ennek ellenére egy ilyen családi otthon elkészítése min fél év. Hogy milyen ugyes a tobb évszázadok ota semmit sem változott konstrukcio, azt az bizonyítja a legjobban, hogy Matmatában és a kornyékbeli falvakban ma is tobb ezren élnek ilyen barlanglakásokban. Kovon sutik a kenyeret, és mézzel kevert olivaoljban mártogatják. Jaj, nagyon bekajáltam belole, a berberek csak néztek, Andi meg a fejét fogta, hogy nagyon rosszul leszek – de semmi bajom nem lett. Még a berber lánynak is magyaráztam hogy 2 szezon Egyiptomi gemuszinák után, meg sem kottyann majd. És valoban nem lettem rosszul. Éjszaka nem sátorban aludtunk, hiába probáltam Andiékat meggyozni. Helyette 4* szállodában a Sahara kozepén. Sivatag-semmi-homok-homok-oázis- hihetetlen zold ovezet, és a sok pálma kozott 1álomhotel medencével. WOW. A sivatag kozepén. A hotelben rajtunk kívul nem volt senki, Dallas feeling volt a jávábol. Medencében koktélt ittunk, a ágyunkat virágszirmokkal díszítették ki...én azért sokkal szívesebben aludtam volna sátorban a klímás álomhotel helyett...majd legkozelebb nem 2 mukormos csajszival jovok, hanem turabakancsos HOSSEL, akivel remélem nemsokára már megismerkedem.
Sahara a világ második legnagyobb sivataga (az Antarktisz is sivatag, még ha hideg is), aminek neve arabul egyszeruen csak sivatagot jelent. Valamikor réges régen a Sahara terulete zold volt, errol a mára teljesen száraz vidékeken talált kokorszaki festmények, sziklarajzok tanúskodnak. Ezeken olyan állatokat ábrázolnak, amelyek csak a víz kozelében élnek, mint pl. A vizilovak, vagy a krokodilok. A sivattag kb. Kr. e. 3000 ota létezik mai állapotban, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy a globális felmelegedésnek és egyéb káros kornyezeti shitnek koszonhetoen a Sahara ma is folyamatosan terjeszkedik. A nagyjábol két és fél millio fot kiveto sivataglako népek kozul a tuaregek a legismertebbek. Állítolag Tunéziában nincsenek, dehát vándornépnél ezt nemigazán lehet tudni. Az utikonyvek azt állítják hogy nincsenek, de mikor a tevehajcsár bácsitol megkérdeztem, csak legyintett, hogy attol hogy senki sem látta oket, még nem azt jelenti hogy nincsenek. És valoban, min. 45 fokos fullaszto hosegben, a kietlen sivatagban valoszínu, hogy nem kereste oket 1 Lonely Planet iro sem. És sokkal romantikusabb az a gondolat, hogy vannak...és hogy egyszer csak megjelennek...
A tuaregek, egy afrikai berber nép, a Szaharában és a Száhel-övezetben élnek. Nyelvük a tamasek. Több száz éve nomád módon élnek Algériában, Nigerben, Maliban, Mauritániában, Líbiában, Burkina Fasóban és Nigériában. A „tuareg” név targi szóból ered, ami azt jelenti, hogy „a Targa-völgyből”, ami Líbiában van. Targa egy berber szó, jelentése kanális. Ők magukat kel tamasheq (akik tamasekul beszélnek) vagy imuhaq (a szabadok) nak nevezik.
A tuaregek a berberektől származnak. Azt mondják, hogy a garamantoktól származnak, akiket a muzulmánok a 7. században a Fezzanból elűztek. Először a Szaharát népesítették be és egyúttal a tubbu népet a Tibesti-hegységbe űzték. Amikor a 16. században a Songhai Birodalom gyengülni kezdett, a Száhel-övezetet is meghódították, és elfoglalták Timbuktut. 19. században sokáig védekeztek a francia kolonializáció ellen. Csak 1917-ben kötöttek békét amikor a francia kolóniák Afrikában 1960-ban elnyerték függetlenségüket és a tuaregek területét több ország között osztották el: Algéria, Niger és Mali (vannak még tuaregek Burkina Fasóban, Mauritániában, Líbiában és Nigériában). A tuaregek „fővárosa” – ha egy nomád népnél egyáltalán lehet ilyenről beszélni – Agadez, Nigerben.
A legtöbb tuareg nomád állattenyésztő, vannnak köztük kovácsok, tevetenyésztők, karavánvezetők. Kereskedelembol élték évszázadok során, sót, fuszert, aranyat, szonyget szállítottak egyik oázisbol a másikba. Ok az egyetlen nép, akik útlevél nélkul, szabadon léphetik át az ország- határokat. A nagymúltú nép mára kicsit sem romantikus életet él: elektronikát csempésznek egyik országbol a másikba
Bejártuk Matmatát, Tunézia egyik leghíresebb Saharai falvát, ahol a berberek még mindig tradícioikhoz huen, a világtol elzárva - vastag falú házakban élnek. Míg a sivatagban tobb, mint 40 fok, benn a házban kellemes, huvos homérséklet. Senki sem tudja ki és mikor vájta ki az elso barlanglakásokat Matmatában, mindenesetre a 17. században a kornyék berberei már rájottek arra, hogy a sivatag kegyetlen melegétol így tudnak legegyszerubben elmenekulni. Matmata barlanglakásainak építése a kozponti udvar kivájásával kezdodik. Ezek 7-10 méter mélyek, és nagyjábol 10 méter átmérojuek. Amikor ez kész van, az oldalába vájják az egyes szobákat a konyháktol a háloszobáig. A kornyék homokkoje viszonylag konnyuvé tette a munkát, ennek ellenére egy ilyen családi otthon elkészítése min fél év. Hogy milyen ugyes a tobb évszázadok ota semmit sem változott konstrukcio, azt az bizonyítja a legjobban, hogy Matmatában és a kornyékbeli falvakban ma is tobb ezren élnek ilyen barlanglakásokban. Kovon sutik a kenyeret, és mézzel kevert olivaoljban mártogatják. Jaj, nagyon bekajáltam belole, a berberek csak néztek, Andi meg a fejét fogta, hogy nagyon rosszul leszek – de semmi bajom nem lett. Még a berber lánynak is magyaráztam hogy 2 szezon Egyiptomi gemuszinák után, meg sem kottyann majd. És valoban nem lettem rosszul. Éjszaka nem sátorban aludtunk, hiába probáltam Andiékat meggyozni. Helyette 4* szállodában a Sahara kozepén. Sivatag-semmi-homok-homok-oázis- hihetetlen zold ovezet, és a sok pálma kozott 1álomhotel medencével. WOW. A sivatag kozepén. A hotelben rajtunk kívul nem volt senki, Dallas feeling volt a jávábol. Medencében koktélt ittunk, a ágyunkat virágszirmokkal díszítették ki...én azért sokkal szívesebben aludtam volna sátorban a klímás álomhotel helyett...majd legkozelebb nem 2 mukormos csajszival jovok, hanem turabakancsos HOSSEL, akivel remélem nemsokára már megismerkedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése