Olyan országban élek…most éppen…

A római kor előtt, Tunézia a kárthágói birodalom bölcsője volt. Innen indult Hannibál az Alpok felé 59 ezer emberrel és 37 elefánttal, kirobbantva ezzel a II. pun háborút. Már majdnem bevette Rómát amikor Scipio afrikai előrenyomulása miatt visszahívták és Zamánál vereséget szenvedett. Róma bosszút állt és Scipio leromboltatta Karthágót és helyét beszántatta és behintette sóval, hogy örökre terméketlen maradjon.
Az ország 600 évig volt római megszállás alatt. Több mint 250 történelmi emlékhely maradt fenn ebből az időszakból. El Djem-ben található a világ harmadik legnagyobb kolosszeuma amelyről úgy tartják, hogy jobb állapotban maradt fenn mint a római. Itt forgatták a Gladiátort.
Ma, Tunézia konszolidált, stabil, arab-muzulmán identitású ország. Kül- és belpolitikai helyzetében egyaránt meghatározó, hogy Franciaországtól való függetlenségét tárgyalásos úton, a Desztúr párt vezetésével érte el 1956-ban. Habib Burgiba, az ország első elnöke karizmatikus és pragmatikus politikus volt, fő céljának hazája modernizációját tekintette. Az arab vezetők közül legmesszebb ment a polgári és világi társadalom megvalósításának útján, az állam és az iszlám szétválasztásával, a nők jogainak helyreállításával, a gazdaság szerepének előtérbe helyezésével. Ramadán alatt, elo adásban megivott 1 pohár vizet…Nagy figyelmet fordított a közoktatás fejlesztésére, s ragaszkodott a kétnyelvűség megőrzéséhez (azaz nem akarta a francia nyelvet erőltetetten kiszorítani a közéletből.)
Miután a gazdaság modernizációjára tett utópisztikus kísérlet, a szövetkezeti szocializmus programja kudarcot vallott, Burgiba 1970 végén meghirdette a gazdasági liberalizmust, amely óriási fellendülést eredményezett: Tunéziában létrejött egy, az arab világban egyedülállóan erős és széles középosztály. Eközben azonban aránytalanságok is kialakultak: a leggazdagabb réteg kezében óriási gazdasági hatalom összpontosult, s nőtt a különbség bizonyos régiók, alapvetően a tengerpart és a belső területek között. Az elnököt a hetvenes évek közepétől mind erősebben gyötrő betegségek, a kezdődő utódlási harcok, az iszlamistákkal vívott, egyre több erőt felemésztő küzdelem, valamint a földrajzi környezet destabilizáló hatása a nyolcvanas évekre válságba sodorták az országok. 1987-ben Ben Ali, akkori miniszterelnök az alkotmányra hivatkozva fosztotta meg Burgibát tisztségétől, s maga vette át az elnöki posztot. (Burgiba 13 évvel később hunyt el.)
Ben Ali dinamikus elnökként a modernizációnak új lendületet adott, az iszlamistákat kemény rendőri eszközökkel és bőkezű szociálpolitikával szorítva háttérbe. Az 1988-as alkotmány eltörölte az élethosszig tartó elnöki rendszert, s az elnök általános választások alapján öt évre szóló, maximum három alkalommal történő megválasztását tette lehetővé.
Az arab társadalmak közül Tunézia a konszolidált és a muzulmán világban egyedülállóan nagy számú (60-80%-nyi) középosztály megteremtésével, az oktatás előtérbe állításával, nyitott, toleráns, világi életvitelével így is a legközelebb áll az európai civilizációhoz.
2004. október 24-én elnökválasztást és parlamenti választásokat tartottak Tunéziában. Ben Ali elnök több, mint 94%-kal megnyerte a választást. A kormányzó párt, az RCD ismét megszerezte a mandátumok 80%-át, ami a felső határ az alkotmány szerint. A választások megmutatták, hogy Tunézia változatlanul igen messze van a plurális demokratikus berendezkedéstől. Az Európai Unió nyilatkozatban üdvözölte a választások eredményét, egyúttal felhívta a figyelmet, elvárta volna azt, hogy az alternatív jelöltek jóval nagyobb tényleges lehetőséget kapjanak a részvételre.