úton hazafelé

Oktober eleje van. Véget ért a nyár. Pár nap múlva megyek haza. A szobánban ulok, rakocsgatom a fél év alatt felhalmozott csomo dolgott. A berendezett otthont. Itteni életem. Andi hívott, hogy ma este partyzunk, mátol nonstop péntekig. – hagyjááááá, most sajnáltatom magam...nincs kedvem búcsúzkodni, meg email címeket cserílgetni, - ha EU ban jársz állj meg, gyere vissza jovore, maradj még...néha pittyog a mobilom, Luca ír, állandoan azt ismétli, hogy nem tudja mit írjon...akkor ne írj semmit...basszus...elment, korábban mint én...soha tobbé nem látjuk egymást. Sem Lucával, sem a recepcios fiúkkal, sem senkivel akivel itt ismerkedtem meg...huh, majd lesz egy másik ideiglenes otthon, ideiglenes barátokkal, ideiglenes érzésekkel...aztán egy másik máshol...aztán megint máshol...
Oktober 10 tol otthon vagyok.
Egy ideig.
Hogy aztán egy másik ideiglenes otthont keressek.

ez tortént idáig

Ez tortént idáig...
Heni és Mehdi osszeházasodtak, volt tengerpartmelletti lagzi sok sok kaviárral. Heni 3nappal az eskuvo után azt mondta Andinak, hogy titkos számlát nyit Tuniszban, és a Mehdito kapott pénz felét odateszi majd. Amint megszuli a gyereket saját bizniszbe kezd- Mehdi pénzén...Swarovszky boltot akar nyitnyi, és max 3év múlva elhagyja Mehdit- akit pszihopatikus idoitának nevez. Házasság elotti szerzodést nem írtak, huh, szegíny Mehdi, akármilyen elkényesztetett hulye-gyerek, azért ilyet nem érdemel...
Hatem és Andi továbbra is egyutt hetyegnek. Hatemnek még mindig megvan az elso szému barátnoje, 5 éve 1 ukrán lánnyal jár, ezután jon Andi, o a második nem oficiális barátno, és aztán jon a kb. 1000 minden más, akiktol Hatem szerintem már biztosan osszeszedett valamilyen fasza nemi betegséget, amit lehet elkapott Andi is...na, a biztonság kedvééert nem engedem, hogy Andi az én torulkozom használja. Andi minden másik nap szakít Hatemmel és gyuloli, aztán meg visszamiatyánk, és újra egyutt. Néha. Múltkor Andi velem volt, és Hatem hívott, hogy menjenek egyutt vacsorázni, Andi mondta, hogy ma neeeeeeeeeeeee, erre Hatem, ok, vagy te jossz velem, vagy elhívok 1más not...na, ok így...
Megismerkedtunk – és megbarátkoztunk Monicával. O Soussban él, már kb. 5éve és elég jol beszél arabul. Aranyos apartmánja van a belvárosban, 2mecset kozott, és az egyik tornya teteje olyan magassában van, mint a balkon, úgyhogy naponta 5x uvolt a muezin. Mikor eloszor jártunk nála, és a balkonon kávéztunk, majd leestem a székrol, mikor meghallottam...Monica megszokta, és a keves lakbéréert amit fizet – elviseli. Ramadán alatt minden club zárva volt, kivéve 1et Sousseban. Monika a tulajdonossal hetyegett, úgyhogy nemcsak free entrancunk volt, de az italokra 50 ..discount. wow. Egész ramadánt ott toltottuk, és ott ismerkedtem meg Lucaval. 1olasz metroszexuális csávoval, aki valamilyen acéltgyárto cégnek dolgozik- és most éppen tunisi az ugyfél. O a bár mellett állt, már akkor felfigyeltem rá, aztán megjelent melletem. Táncoltunk, de kozben a Andi francia „kiszemeltjének“ fordítottam mikozben duborgott a zene. Aztán probáltunk beszélgetni...és mikor mondta hogy a Tapsusban lakik, ami csak 3hotellel van arrébb az én hotelemtol...jaj, úgy megorultem neki...
Hatem occse elvált. 2évvel ezelott a tuniszi neves család legkisebb fia, akit a szulok a világ legdrágább magániskoláiban tanultattak, beleszeretett 1kurvába. Egy olyan igaziba. 1 kairouani clubban szedte fel – paradox, hogy kairouan kornyékén van a legtobb night club, ami a világ 4. Legszentebb muszlim zarándokhelye – mekka, medina és Jeruzsálem után. Itt áll a világ egyik legnagyobb mecsetje...na, a szent hely mellett 1luxus clubban ismerkedtek meg, és pár honapjára rá feleségul vette a lányt. Volt brutális családi botrány, „nem vagy a fiam tobbé“ speach...Hatem – a dagadt hatem lefogyott 10 kgt...az egész család belebetegedett...de ágy magyarázták, hogy a lány MEGBABONAZTA a fiút.
Az arabok rendkívul babonásak. Kiszáritott tonhal farkat tesznek mindenhová, hogy az majd megvédi oket a gonosz lelkektol. A tonhal farok olyasmi, mint nálunk a lohere, vagy a lopatko. Ott van mindenhol, házbejáratoknál, auton, tevén, hivatalokban...Neil múltkor mesélte, hogy rengeteg romai kori kincs van elrejtve Tunézia teruletén, és hogy mikor egyet feltártak, rengeteg méhecske repult ki a rejtekhelyrol, és hogy azok pár perc múlva gyémánttá változtak. – mivan, Neil? Kérdezem vissza...és Neil, aki nem hulye gyerek, teljesen meg van gyozodve , hogy csodák márpedig vanna, és hogy a méhek gyémánttá alakulnak át. Hatem, az én ides BIG BOSS om, mesélte, hogy az occsét, az az ocska lotyo megbabonázta. Hatem, akármennyire is pénzéhes feluletes számíto dog, egy profi uzltember, Franciországban és Amerikában tanult...ugyanúgy, mint az elnokot a felesége- mondja tovább a torténetet. Tunézia koztársasági elnoke Ben Ali, aki egy fodrásznot vett feleségul. Nagyon rég volt, már felnott gyerekeik vannak, de ha bárkitol rákérdezek, mindenki állítja, hogy ott valami mágia volt, és hogy a no – a jelenlegi first lady egy boszorkány, de pssssssssssssszttttttttttt

romai romok tunéziában...

Hétvégén Hammametbe mentem, annak ellenére, hogy Heni utál (mert az egyik volt szeretojének megtetszettem), Hatemet a hátam kozepére sem kívánom és Andi „oreg vagyok és Hatem kicsit sem szeret“ jajgatását tényleg nem akartam hallgatni.
Neil az asszisztensem. Egy 22 éves fél cseh-fél tunéziai fiú, akit Hatem szerzett, mikor már sokat nyavajogtam, hogy túl sok a munkám a reptéren, nem gyozom, foleg azokon a napokon, amikor tobb arrival-departur om van. Neil nagyon joképu rocker – gyerek. Kolyok. És segítsége inkább hátrány a reptéren...de elviselem, mert oriási dumája van, annak ellenére, hogy o rosszul beszél csehul-amit én alig értek, én csak kicsit tudok franciául...de azért jokat rohogunk.
Felhívtam neilt, hogy itt vagyok Hammametben, menjunk megnezni a kikotohohoz kozeli romai romokat. Furdo, forum, villák, talán lakoháyak romjai. Éjszaka kozepén jártunk ott, Neil félt az oroktol, akiket sikerult kikerulnunk. Bekerultunk az éjszaka kozepén 1parkba, ahol szinte mindehol a lábunk alatt romai mozaikok voltak. Mobillal probáltam világítani a korom sotétben, fényképezni nem mertem, nehogy a vakut valaki a távolrol meglátsa. Ott botladoztunk a romai romok kozott tok sotétben Neillel, és meséltem neki a mozaikok szimbolum rendszerérol, Neil meg gyozkodott, hogy majd visszajovunk napkozben, csak menjunk máááááááááááááááááááááááá...
Aficaban a mutargy és a muemlékvédelem védelem olyan „afrikásan“ mukodik. Elkerítik, uveg alá teszik, mert az UNESCO így diktálta, ort is ultetnek a kapuba, el is kerítik, hogy aztán szedjék a borsos beléodíjakat és az UNESCO támogatását. De az igazság az, hogy a muemlékekkel itt nem torodik senki. Bárhová be lehet jutni, bármit meg lehet tapogatni...és csak 1nagyobb hátizsák kéne és egy jo állapotban megmaradt romai oszlop-tormeléket, kisebb méretu szobrot, vagy bármit érdekeset el lehetne lopni. Ez már tobbszor megfordula a fejemben, a reptéren sem lehetne semmi gond. Ha a monastiri charter reptéren hátizsákban és sportcipoben azt állítanám a check-in en, hogy az én táskámban romai mutárgy van, senki sem hinné el. Azt mondanák, szegény turista, jol átverték az út széli árusok. Na, tervembe probáltam bevonni Neilt, Andit, késobb Hatemnek is mondtam egy vacsora kozben...de senki sem tartotta jo otletnek. Kati, az élet nem egy film...az enyém bizony az, és szívesen élnék akár akciofilmeben...
Tunéziában rengeteg romai kori emlék van, kiásottan és kiasattlanul. Kozel vagyok EL Jemhez, aminek ókori elődje Thysdras volt. A település legismertebb műemléke a Világörökség részét képző, Kr.e. 230-ban épült Colosseum, amely majdnem akkora, mint a római, ebben 30 ezren élvezhették a küzdőtér izgalmait. Az építmény monumentális, mindenhova fel lehet mászni, be lehet bújni, védőkorlát viszonylag smafu, a danger felirat sok helyen dancerrá változtatva.. Be lehet járni az egész építményt, jól látható a város is belőle, na meg az a kontraszt, amelyet egy római kori örökség, és a körülötte lévő szegény, lerobbant házak, sutlik utcák alkotnak. A helyi lazaság annyiból jó, hogy az embert nem figyeli folyton egy őr, nem korlátozzák, és jelölik meg az útvonalát.
A nyár alatt a koloszeumban kulonbozo fesztiválokat rendeznek, az egyik koncertre meghívták a bécsi szimfonikus orchestert. Wow, sikerult jegyeket szereznem, 20 perces telefonbeszélgetés alatt sikerult lealkudnom a jegyár 75 százalékát – kezdek belejonni az alkudozásba. Arsival és Ingriddel leultunk a poros nézotéri pad-maradványokra, és az elso szám a Csárdáskirálynobol volt. Az Alom, alom...wow, ott ELJem ben, Tunézia kozepén, a Saharához kozel, a világvégén a Csárdászkiralynot játszották. Teljesen bezsongtam, énekeltem a szoveget, Arsi, hogy te ismered? Mirol szoll? Fordítsd...én meg fordítottam, hogy „dream, dream, sweat dream...“ és mind elkezdtunk végtelenul nevetni...én meg már sírtam is, a honvágytol, s Csárdáskirálynotol, eszembe jutott hogy míg hugommal kicsit voltunk, apu betette a kazettát és a Csárdáskirályno szollt Balatonig, vagy a Tátráig, a kozos családi kirándulásokon. Aztán Eljemben véget ért a koncert, utén hazafelé énekeltem Arsinak, aki a pokolba kívánt, hiába magyaráztam neki, hogy az eredeti szuper, és nem csak 1dal, hanem kultúra, otthon, gyerekkor...minden egyutt.

meruleseim a Foldkozi tengerben...

Amint megérkeztem Tunéziába, megkerestem a legkozelebbi búvárkozpontot, bemutatkoztam, hogy hello, kati vagyok, és maradok oktober- novemberig. És merulni szeretnék sokszor-sokat. Nesh, a búvárkozpont tulajdonosa-vezetoje-fobúvárja, 30 koruli szimpi csávo. Arab, nos, és van gyereke. (legrosszabb csoport). Megismerkedtunk, én felajánlottam, hogy az én utasaim korében terjesztem majd, hogy lehet veluk merulni, o meg províziot ígért. A szlovák turisták nagy része viszont a kirándulást a tengerparton rákvororsre sulve, aztán irány a bár és az all inclusive ingyen pia- program szerint tolti. Csak pár utast kuldtem Nesh búvárkozpontjába, de ennek ellenére megbarátkoztunk. Sokat járok a hajora: napozni, pancsolni, néha merulni. Múltkor 4 delfin kozott úsztam. Szeretnék tobbszor is búvárkodni, de álltalában hulla fáradt vagyok, és jobb szeretem az ilyen koncentrácio igényes dolgokat kipihenten, full energiával csinálni. Nesh hajoja a múltkor elromlott, huh, foszezon, rengeteg turista-jelentkezo volt a a merulésre. A z egész hajomotrot ki kellett cserélni, ami rengeteg pénzbe kerul – ami sem Neshnek nem volt, sem Nesh német felesége családjának (akiknek egyébként eleguk van Nesh világmegválto bizneseibol, foleg hogy Nesh állandoan hozzájuk fordul, ha pénz kell). Kitalálta, hogy a kikotoben levo félig elsullyedt kalozhajo (olyan hajo, amit a rendorség elkobzott, de senki sem torodik már vele) motorját kiszereli- és beszereli. Nesh az egész éjszakát a vízlatt motrot lopva toltotte – így lett másnak hajokirándulás a turistáknak.
Madhia kikotojétol nem messze van 1 elsullyedt okori gogor hajo. Csomo konyvet elolvastam rola, wow, valami csoda...persze szogoruan tilos megkozelíteni...van még itt 1 második világháboruban elsullyedt hajo huszonvalahany méter mélyen- azt szeretném korbepancsolni...
Neshel merultunk, kb. 5 méterrel lehettunk mélyen, és olyen gyakorlatokat csináltunk, hogy eldobom a maszkom-megkeresem-visszateszem-kifújom a vizet belole. Ment is gond nélkul, aztán pár perccig nem lélegeztem, probáltam minnél tovább visszatartani. Az is ok volt, egyre jobb vagyok- nem hiába járatott apukám 8évig furulyára. Furulyázni már nem tudok, de a tudom az eros. Nesh a víz alatt mutatta, hogy vegyem ki a lélegeztetom, dobjam hátra, és tegyem vissza. Én kivettem- visszatartottam a levegot, erre Nesh megcsokolt. 5 méterrel a víz alatt. Erre én úgy megijedtem, meglepodtem, osszezavarodtam, hogy fellottem magam a víz felszínére (a búvár melleny úgy van kitalálva, hogy 1mozdulattal teli lehet engedni levegovel) 5 méterrel még nem veszélyes, vagyis nem annyira, de én úgy ossze voltam zavarodva, hogy a maskom félrecsuszot, a lélegeztetom persze nem tettem vissza. A fulem zugott, az ajkam nem tudtam rendesen nyitni-zárni...Nesh feljott utánnam, én kapkodtam a levegot, o meg magyarázta...hogy o nem is tudja mi utott belé, én meg...kapkodtam a levegot még pár napig.
Mikor Anna itt volt, hajokázni mentunk Neshhel meg a fiúkkal, Anna imádtam, én meg probálltam nem maradni kettesben Neshhel. Még mindig haverkodunk, még mindig nagyon tuti a dumája és retteneteseket tudunk rohogni egyutt, de mindig probálok valaki harmadikat leultetni kozénk.
Múltkor pár napos infoútra jott az utazási iroda pár alkalmazottja, akiket egész nap korbe kellett hogy ugráljak. Esti programnak Mahdia megtekintése volt kitalálva. Csak párnak akarozott a csoportbol, a tobbiek aludtak. Recepcion találkoztam Neshhel, mondtam, hogy várost megyunk nézni- erre o, hogy elvisz minket...beultetett minket az utott kopott jeepjébe, és korbevitt minket. A csajok lélegzete elállt Nesh sharmjátol...én meg még mindig egy magyar-turabakancsos hosrol álmodom, aki nem zuhanyzik napokig, szoros, és megváltja majd a világot...

Slim es Tibo

Otthon voltam 1 hétig. Hazarepultem az államvizsgára, és In sa Allah, meglett. Mgr. Kata. Végre vége, az egyetem tobbé nem kényszerít...becsukaszkodni 5 konyv folé, mikor kinn tombol a nyár és zajlik az élet.
Utolso nap Tunéziában teli voltam munkával, elveszett útlevél, rengeteg rezervácios adat, mindent elo kellett hogy készítsek, hogy gordulékenyen menjenek a dolgok, amikor nem leszek. Hulla fáradt voltam, tuzott a nap, a ragacsos rendorségen voltam tobb orát és intéztem az egyik turista elveveszett útlevelét. Hulla, hulla Katka. Megálltam az egyik hotelben hogy elfaxoljak pár iratot, és az irodában 1tundi bundi francia fiu fogadott. Semmit sem tudott angolul, ugyhogy Kati parl francais. Mondta, hogy szakmai gyakorlaton van itt, Tibonak hívják. Hogy kb. 22 éves kolyok, azt abbol gondoltam, hogy említette hogy a bakalárját csinalta a nyár elott – ami kiderult, hogy baccalaureat, vagyis erettségi, és csak 19 éves. Magyaráztam neki, hogy 1hétre megyek haza, de aztán járhatunk ki, barátkozhatunk...franciákat keresek egész nyáron. O engem nem igazán értett, én sem ot...mikor visszajottem otthonrol, Vierkával megálltunk az o hoteljében, recepcion kérdeztem, hogy hol az a francia kolyok. Erre a recepcios válaszolta, hogy, oh, already checked out, éjszaka repul haza...neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee, basszus...ugy elszomorított. Itt volt égész nyáron nem messze tolem, és meg sem ismerkedtunk. Vierka dupla vodkát rendelt nekem, és fakír showra mentunk- hihetetlen zagyvaság, de a turisták imádják, és majdnem minden hotel, hetente min. 1x rendez esti programként fakír showt. (néha elcsodálkozom, hogy hogy a fenébe keveredtem én ebbe a furcsa világba)...idiota izmos csávo teszi az észét, majomkodik szogeken...multkor talakoztunk az egyik fakírral „civilben“ az egyik hotel recepcioján, odaszolt nekem , hogy nice body, megáll a mosdoban, de várjam meg....oh, te....szegényke...you wish...
Na, Vierkával fakír show alatt itttunk, egyszer csak a színpad mellett megláttam a francia fiút. Odamentem, hogy, helo, kerestelek, még itt vagy? Csak elbúcsúzni jott, de nemsokára repul haza. Hármasban beltnk 1kávézoba, jázmint vett nekunk, ennek ellenére Vierka gyorsam megunta a mi francia csevejunket és hazament. Rohogtunk csak úgy...én nem tudtam a múlt idot használni, o meg nem tudott lassan beszélni....hajnali 1volt, a kávézoban csak férfiak ultek, és én fakír showra voltam feloltozve, nem tuniszi belvárosra, -menjunk furodni...mondtam neki. Az én hotelembe mentunk, és vihogtunk a vízben...(egyáltalán semmi férfi-no viszony nem volt, mintha valamelyik otthonrol jott haverral hulyultem volna)
Kimásztunk a vízbol, én a pici retikulombe nyomorítottam be a vizes alsonemum, csurom vizesek voltunk mindketten, úgy kísértem ki ot a recepcion keresztul. –ahol Slim, 2kollegájával vártak rám. Slim a hotel bárjának a managere. Úgy ismerkedtunk meg, hogy én 1szulinapi party szerveztem az egyik kliensnek, és segített az organizácioban. Ezután felhívott, csak úgy, hogy megkérdezze hogy vagyok – erre én nagyon határozottan, duhosen „elmagyaráztam“, hogy a telefon számom kozos biznisz dolgaink intézésére adtam meg neki, és I DONT WISH (imádom ezt a frázist), hogy magánjellegu dolgokra használja...erre nagyon megilletodott...talán el is szégyelte magát...aztán beszéltunk még párszor a hotelben...semmirol...meg néha rohogtunk egyutt...a semmin...
Big brother is watching you babe. A securititsek rogton hívták Slimet, hogy Katarina 1 francia fiúval megy a strandra...Na, a francia fiúval megvolt az Arevoir, aprot adtam neki a taxira, mert mind elkoltottuk a a kávézoban...és elment. Még a vezeték nevét sem tudom, úgyhogy még a facebookon sem találom meg...Tibo elment, annélkul hogy megismerkedtunk volna..huh, aki nem úgy tetszett mint féfri, mert 19 éves zoldfulu kolyok, hanem mint...jofej csávo, mint Vierka, hogy akivel biztos sok kalandos-hulyeséget lehet kimuvelni. Valaki, aki kozel van az otthonhoz, nem kell neki dolgokat magyarázni...mint pl. Arsinak, aki mielott hazamentem volna megkérdezte, hogy „akkor te most otthon disznohúst fogsz enni, és alkoholt inni?“ –te hulye gyerek, igen, cigánypecsényét, rengeteg alkoholt, és férfiakkal fogok hajnalig hetyegni...és még csak lelkiiismeretfurdalásom sem lesz...
Tibo ugyanabbol a kultúrkornyezetbol volt...sajnáltam hogy elment...pedig itt volt 3honapig pár percre tolem...
Ahogy a kaputol mentem vissza a hotelbe, még megfordult a fejemben, hogy nem a fobejáraton keresztul megyek el a szobámba, hanem bemászok az ablakon. Nem néztem ki egy cseppet sem professzionálisan, a papucsom tocsogott a víztol, a kistáskámba volt begyomoszolve az alsonemum, a szemfestekem teljesen leázva...de aztán, elhessegettem az ostoba gondolataim...szlovákia elsoszámu utazási irodájának itteni képviseloje vagyok, még akkor is ha nincs rajtam bugyi...amint beléptem a fobejáraton, Slim még mindig ott ult, szomoru kiskutya szemekkel nézett, a 2mellette ulo fiu úgy bámult...engem...mintha...mintha én nem is tudom mit csináltam volna...
Másnap egész nap a monastiri reptéren voltam, az irodában kontrolálltam az adatbázist, ott kellett hogy járjon az eszem, nem az elozo éjszakán. Probáltam nem gondolni Tibora, sem Slimre...késon érkeztem vissza a hotelbe, még benéztem a bárba, de Slim nem dolgozott. Huh, jobb is. Éjszaka pittyogott a telefonom, Slim írt, olyan ..nagyon oszinte...nagyon felfokozott érzelmekkel telit...hogy csak én, soha más, szeret, mindig, orokké...visszaírtam, hogy Slim, ne bolondozz, holnap találkozunk, beszélunk. Pár perc múlva megint írt, hogy nem találkozunk mi már soha tobbé, mert Qatarba repul hajnalban, pár ora múlva, akkor dontott úgy, hogy megy mikor látott engem a francia fiúval, nem tud olyan helyen élni, ahol engem lát...mevan?, hulye vagy, hejjjjjjj, Slim-írtam vissza. Ekkor még megírta, hogy rajtam kívul senki sem tudja hogy nem dolgozik tobbé a hotelben. Huh. Vierkát ébresztettem, hogy jaj, baj van, Slim elment a hotelbol, a reptéren van...soha nem jon vissza. Vierka az orra alat morgott, hogy tiszta hulye vagyok, míg otthon voltam minden nap kérdezett felolem Slim, mondta Vierkának hogy nagyon szorít nekem, hogy sikeruljon a vizsgám, mécs mecsetben is volt imátkozni értem...Vierka felkelt az ágybol, elovette a zoknik kozul vodkás uveget, és rohogott rajtam, hogy most kéne olyan filmes jelenet, hogy turbo taxival rohanok Slim után a reptérre...hogy ne menj..nem tudok nélkuled élni...Vierka teljesen bolond...de imádom...egész éjjel nem tudtam aludni...Slim járt a fejemben, és Vierka hányott a mosdoba...mintha kicsit felelosséget éreztem volna...mintha „hibás“ lettem volna. Reggel megálltam a bárban bejelenteni, hogy Slim nem dolgozik tobbé, Qatarban ment szerencsét probálni. Az osszes pincér gyulokodve nézett rám mire kinyoszorogtem franciául, hogy elment, nem jon dolgozni. Soha.
Még általános iskolában Arany Jáos ballada, a címére nem emlékszem, de arrol szol, hogy 1fiu megoli magát 1lány miatt, és a ballada valahogy úgy végzodik, hogy volt egyszer 1leány, aki úgy játszott a legennyel, mint macska az egérrel...az egész úgy van beállítva, hogy a lány hibája hogy a fiú meghalt. Lehet nem is errol szoll a ballada, de gyerekként az járt a fejemben, hogy de a lány errol nem is tehet...basszus...nem az o hibája...Slim
Aztán másodszor átgondolva, duhos voltam Slimre. Nagy-felkapott érzelmek, mikozben beszéltunk 3és félszer, o kitaálja, hogy szeret, mert csak kitalálta, aztán teátrálisan itthagy csapot papot és én magyarázkodjam, meg intézzem a dolgait. Hulye gyerek. Utálom. Nem beszélve arrol, hogy mindenki azt hiszi, hogy valami volt kozottunk.
Elment Tibo, elment Slim...maradt a kokemény ramadán, és kezdodott a minden-éjjel-reggel 6ig tarto bulizás.

Elkezdodott. Elkezdodott.

Elkezdodott. Elkezdodott. Elkezdodott a Ramadán. Ez lesz az elso ramadánom arab országban. Kb 1honapig tarto unnep: lemondás gyonyore. Napfelkelte és napnyugta kozott nem esznek és isznak semmit. SEMMIT: se rágot, se cukorkát, sem 1korty vizet. Se cigi, se vizipipa, se sex. (se arcra puszi, se simogatás, se kézfogás). Csak napnyugta után. Amint lemegy a nap kezdodik a dínom dánom: családi akcio, egyutt mindenki, sok sok finom étel, olyasmi mint nálunk a karácsony.
Ma volt az elso nap. Huh. Mahdia- a város napkozben kihalt. Csak pár ember koszált. A hotelben nem jutottam internethez, kénytelen voltam bemenni a városba, de ígysem találtam 1 nyitott internet kávézot sem. A boltok zome csukva, ételt – italt még csak véletlenul sem lehet kapni. Az egész 20 ezres nagyvárosban csak 1 élelmiszer bolt volt nyitva, teljesen meg volt tomve vásárlokkal, mindenki sut-foz a napnyugta utáni családi bulira. Megkostolni a féligkész ételt nem szabad- csak a betegek, gyerekek, idosek ehetnek. Betegeknek számítanak a mestruálo lányok is. Ez olyan vicces...Vierka mesélete, hogy az arab fiúk még tobb nappal a mestruácio után sem nyúlnak a lányokhoz. És Vierak az „ilyeneket“ nagyon tudja...
Megálltam az 1ik hotelben, az irodában, és Hamza, pici szemekkel „szenvedett“ a számítogép elott.
– Hogy vagy?- kérdeztem.
– Az elso nap mindig szornyu, 3-4nap múlva viszont már megszokja a szervezetem és konnyebb lesz.
– Szorítok neked, képes vagy rá. –és megveregettem a vállát
– 3-4nap múlva konnyebb lesz. Ismételte onmagát.
Nehéz lehet, huh, nem enni még ok, de nem inni az ilyen hoségben...oh
Este, kb. 8korul volt a naplemente. Ott gyulekezett mindenki a konyhában. Én is „beszemtelenkedtem“ kiváncsiskodni...mindenki ivott – exre 1liter vizet, és jott a sok finomság. Nagy asztalt terítettek meg, samrát (biztos nem így íják) nagyon csípos –paprikás levest ettek, kértem én is, adtak. Mindenki evett-ivott, orultek, kedvesek voltak mindenkihez, én meg csak messzirol figyeltem,teljesen idegenként, mint a moziban...hogy én nem tartozom ide. Haverkodhatunk, barátkozhatunk, de nem hívnak meg az asztalukhoz. Arsi sem hívott haza a sultborjú-partyra...nincs is semmi keresnivalom náluk...
Vierkával beszélgettunk, hogy kiprobáljuk e vagy sem. Az én munkám mellett lehetetlen, vagyis biztos nyúl vagyok, és komemény vasakarattal talán menne is... de nonstop kell hogy koncentráljak, rengeteg adattal dolgozom- elég ha csak 1 számot írok félre és nincs szállás a turistáknak, a busz nem jon, reptérre nem érkeznek idoben...de semmi „kozom“ nekem „kultúrálisan“ a ramadánhoz. Keresztény alapokon allo Europábol vagyunk. Itt Jézust nem ismerik el megváltoként, mi meg Mohamedet nem profétaként. Akkor meg mit tartanám (csupán kiváncsiságbol) a számukra szent unnepet???
Persze itt sem veszi mindenki komolyan a nem evés-nem ivást. Sok a hipochonder, a nyafogo...ma megállított a hotel butikban dolgozo csávo, hogy hozzak neki 1kávét. De csondben. Vittem. LLJJ
Nesh- a búvárkozpont vezetoje nem iszik alkoholt a ramadán alatt. Neki ennyi onmegtartoztatás épp elég. De o búvár, nem is lehetne kibírni a tuzo napon, aztán meg 30- 40 méterre a víz alatt. A tavaly Tunéziában dolgozo csajok mesélték, hogy rengeteg baleset torént ramadán alatt. A sofor nem volt képes koncentrálni, és tobb busz forgott fel. Nem akarom elképzlni a ramadánt betarto pilotát...
Na, meg volt az elso nap. Várom a kovetkezot...és beszámolok.

Ramadan

A ramadán havi böjtölés az iszlám vallás öt „pillére” (azaz a hitvallás, a napi ötszöri ima, a böjt, a mekkai zarándoklat és a szegények számára való alamizsnaadás) közül a harmadik. A böjt legfőbb célja az, hogy a hívő bebizonyíthassa Allah előtt, hogy önfegyelemmel és csupán lelkének „táplálásával” felül tud kerekedni a testi vágyakon.
Ramadán vagy más elnevezésben a ramazán az iszlám naptárban a kilencedik hónap neve. Az arab eredetû ramida szóból származik, amely szárazságot, hõséget jelent. Ramdán hónapban arra emlékeznek, hogy Allah kinyilatkoztatta Mohamednek akaratát. Mivel az iszlám naptár rövidebb, mint az általunk használt Gergely-naptár, így az ünnep folyamatosan vándorol, évrõl évre más idõpontra esik.
Az iszlám világ szent hónapja alatt napfelkeltétõl napnyugtáig tilos enni, inni, nemi életet élni, cigarettázni és vízipipázni. Ezeken felül tartózkodni kell a hazugságtól, a rágalmazástól, a hamis tanúskodástól, és tilos más tulajdonát megkívánni. A böjt alól mentesül, aki utazik, beteg, vagy az egészségét veszélyeztetné a szigorú megpróbáltatás. Amennyiben bizonyos ok miatt a böjt nem tartható meg, az elvesztett napokat pótolni kell, tehát a hónap elmúltával annyival több napig kell böjtölni, ahány napot elvesztegetett a hívő.
A harminc napig tartó ramadán másik lényeges eleme az elmélyülés. A hivõk naponta ellátogatnak a mecsetbe, ahol a Koránt tanulmányozzák, és ünnepi imákat mondanak. A böjt hónapjának fontos szociális szerepe is van. Napnyugta után csoportos étkezést, iftárt tartanak, ahova meghívják a családtagokat és a barátokat. A ramadán végén hatalmas közösségi lakomát rendeznek, és a szeretetük jeléül adakoznak a szegényeknek is. A ramadán mindenki számára kötelezõ, az iszlám öt alappillérének egyike.
Az iszlám kalendárium a Hold járása alapján számítja a napokat, naptáruk évközben is átalakul. A pontos dátum csak közvetlenül az esemény elõtt válik ismertté. Szemben a keresztény, a zsidó, a hindu vagy más ünnepekkel az iszlám jeles napokat nem lehet megadni évekre elõre.
A ramadán a Hidzsra-naptár 9. hónapja (a hidzsra Mohamed próféta Mekkából Medinába való áttelepülése, Kr. u. 621). A Hidzsra-naptár a Gergely-naptártól eltérően holdhónapokra osztja az évet: minden hónap az újhold napján kezdődik, így a muzulmán év több nappal rövidebb a kereszténynél. 2002-ben a ramadán november 6-án kezdődik és december 6-án ér végett, 2003-ban október 26-án kezdődik és november 24-én ér véget (ebben az évben az arab országokat megosztotta a böjti hónap kezdete: a Perzsa-öböl partján fekvő államok nagy részében, így Szaúd-Arábiában is úgy vélték, hogy a ramadán első napja október 27-ére esik, míg Egyiptomban, Jordániában és a palesztin területeken már október 26-án megkezdték a böjtöt). A böjt rendkívüli megpróbáltatás akkor, amikor a ramadán a nyári hónapokra esik, hiszen ilyenkor a muzulmán országok éghajlati sajátosságai miatt általában amúgy is szinte elviselhetetlen a hőség, valamint az év más szakainál lényegesen hosszabb a napkelte és a napnyugta közötti időtartam. Ilyen időszak a muzulmánokra legközelebb a 2010-es évek után köszönt majd be.
Ahogy a jelentős keresztény ünnepekre (karácsony, húsvét) egyből ráugranak a nagyvállalatok, és arra időzítik marketingkampányukat, úgy a Közel-Keleten sincs ez másképp a ramadán alatt. A Coca-Cola idén úgy döntött, hogy kiveszi a részét a muszlim világban folyó ünneplésből, és a ramadán idejére egyedi csomagolással rukkolt elő. A cég – hivatalos közleménye szerint – a ramadán-reklámkampánnyal a globalizálódó világban az iszlám értékek hangsúlyozását támogatja. Elsősorban Törökországban, Szaúd-Arábiában, Pakisztánban, Indonéziában, Marokkóban és Tunéziában a böjti hónap idejére az iszlám szimbólumaival (félholddal és csillaggal) díszített dobozos kólákat dob a piacra.
Tavaly a Nokia egy kifejezetten a muszlimoknak szánt készülékkel, a Nokia N73-as szériájának különleges (Ramadan Special Edition nevű) változatának – amely még tájolót is tartalmazott – a kiadását időzítette a ramadán idejére. Az idei böjti hónapra a mobilóriás azonban nem egy újabb speciális készüléket kínál az iszlám világban, hanem egy mikroszájtot (Nokia Ramadan Microsite) a Nokiát használó muszlimoknak. ingyen lehet letölteni a ramadánjellegű szolgáltatásokat, mint például a Korán teljes szövegét, a napi ötszöri imára és a ramadán étkezésekre (a böjttörő étkezés /iftár/ és a napfelkelte előtti utolsó falatozás /szuhur/) figyelmeztető hangjelzéseket, a ramadán hónapra vonatkozó szokásokat, valamint szent helyeket ábrázoló képeket. Ezenkívül olyan hasznos alkalmazásokhoz is hozzájuthatnak a hívők a Nokia mikroszájtjáról, mint a ramadánjellegű mobil háttérképernyők, mobilkészülékre SMS/MMS formájában küldhető képeslapok és csengőhangok.
Cenzúra a zenecsatornán: Az MTV Arabia, a nemzetközi zenecsatorna 2007 novemberében indult közel-keleti változata bejelentette, hogy a böjti hónap alatt nem játszik videoklippeket. A csatorna vezetője ugyanis egy hónapra száműzte a legújabb arab és nemzetközi slágereket a képernyőről, így őrizve meg a ramadán hónap szentségét és ösztönözve a családdal való több időtöltést és a lelki felfrissülést. A fiatalok körében kedvelt tévécsatorna a videoklippek helyett csak kulturális műsorokat, átejtős kandikamerás valóságshow-kat, valamint celebekről szóló híreket fog adni.
KEDVENCEM: Törökországban egyes hívők a Diet Patch nevű étvágycsökkentő tapasszal próbálják megkönnyíteni a böjtölés mindennapjait. Többen megkérdőjelezték a segédeszköz használatának szabályosságát, hiszen a ramadán célja a szegényekkel való együttérzés. A török imámok azonban nem találtak benne semmi kivetnivalót, mondván a tapasz használóit is ugyanaz a szándék vezérli, mint a fogyasztótapasz nélkül böjtölőket: a testi szükségletek kordában tartása és a testük „megfegyelmezése”. Egyébként a fogyasztótapasz – amely természetes növényi hatóanyagokat tartalmaz – összetevői a bőrön át felszívódnak, és nemcsak gyorsítják a zsírégetést, hanem csökkentik az étvágyat is.

Tunisi lánnyal a buszon

A buszon mellém ult 1 tunéziai lány. Figyelte minden mozdulatom, mikor meghallotta hogy a buszsoforrel angolul beszélek, megszolitott. Bemutatkozott, kérdezoskodott hogy mit csinálok itt, hová megyek, aztan magárol beszélt. A lány be volt rendesen oltozve, hosszu farmer, hosszu ujju ing...pedig kb. 40 fok volt. A buszban persze klíma nem volt, rajtam csak valami nagyon kicsi nagyon lenge volt...már nem “csomagolom“ be úgy magam, így is fáj a fejem a hosegtol...
Soussban jár egyetemre, most megy haza, este sotétedés után soha nem megy ki – szulei nem engedik, magyarázta hogy csak a „rossz“ lányok járnak ki éjszaka. Van 1 occse, aki még csak 16, de szabadon jár-kel, ot a papa nem kontrolálja. Kérdezem, hogy akkor o nem „rossz“ fiú, ha éjszakázik? Ahhh nem, hiszen o fiú –válaszolja. Nem látom a kulonbséget...mondom tovább.
A szemoldokét nem gyantázza, csak miután férjhez megy, akkor szorteleníti majd a kezét is. A lábát nem láttam.
Kérdeztem hogy mit tervez ha majd befejezi az egyetemet.
– Angolt fogok tanítani a helyi iskolában- válaszolta.
-Kulfoldre nem vágysz? Nem akarsz Europába menni?-kérdeztem.
-Nem. Dehogy. Csak rosszakat halottam: nem hisznek Istenben, a férfiak elhagyják családjaikat fiatal nokért, minden a sex korul forog (mikor kimondta hogy SEX, a buszban mindenki hátrafordult, én elmosolyodtam, vigyáztam hogy ne kezdjek vihogni, és mindenki TOTALY OUT OFF arccal kezdett el pusmorogni).
Barátja még sosem volt. – Nem találkoztam még olyan férfival, aki megérdemelné a szerelmemet. Apja nem hisz neki, meg van rola gyozodve, hogy Soussban van pasija, csak nem meri bevallani.
Megkérdezte tolem hogy -Milyen az?
-Mi milyen? Ha valakinek barátja van?
-Aha.
-Csodálatos érzés tartozni valakihez –pattetizálok, hogy van aki szeret meg van akit szeress.
- Es a testi része? kérdezte
-Az is ok
- Akkor ha a sex olyan jo dolog (erre megint mindenki felénk fordult, és most már hangosabban kezdet el pusmorogni, meg fészkelodni), és ha nincs vallás, ami az embereket fékezi és tiltja, akkor mi állítja meg az embereket, hogy a férfiak ne csalják meg feleségeiket?
-ugyan már, már egy ideje Tunéziában élek, de egyáltalán nincs olyan érzésem, hogy itt a vallás annyira fékezné az embereket. Persze vannak akiket biztosan, de ha valamit 2ember akar egymástol, lehet ott bármilyen vallás, kultura, neveltetés...
Nagyon duhos lett a lány, nagyon meg akart gyozni, hogy kell 1 szigoru vallás, mert az ember gyarlo és elesik... én meg probáltam a kaktuszokrol meg a tunéziai iskolarendszerrol beszélgetni inbább...de a csaj hajthatatlan volt. Szerencsére le kellett hogy szálljon.
Este Arsival találkoztam, és meséltem neki a buszos lányrol. Meg volt dobbenve, hogy 1egyetemista lány és ilyen szuklátokoru... én meg inkább azon voltam megdobbenve, hogy Arsi meg volt dobbenve...
kezdem érteni, miért nem vesznek komolyan a tunéziai hotel businessben...

Turista foszezon Tunéziában, hazug arabok, tomott hotelek...

Mindenki hazudik. Probálom az arabokrol alkotott stereotypiat félretenni, de...
július, augusztus a Foldkozi tenger koruli országokban a turista foszezon. Telis teli van az osszes hotel, ilyenkor a legnehezebb taxit fogni, szabad nyugágyat találni a strandon, a legszebb testu animátorok és pincér fiúk egy-egy éjszakáért ilyenkor kérnek a legtobbet. A hotelek telis tele vannak. az utazási irodák pár héttel korábban elkuldik a rezerváciot, de ezek a kurvák (az arab hotelesek) mégegyszer eladják a szobát. Vagy tobbszor. Ahányszor valaki kéri, és fizet, csillog a szemuk és adják. Tegnap kinyitottam az egyik Hammameti hotel rezervácios rendszerét, hogy pontossan tudjam melyik klienst melyik lyukba súvasztottak, és a rendszer kidobta hogy a hotelben -20 szoba van. Nézem...és magyarázza a recepcios fiu, hogy ez teljesen normális. NORMALIS?, kérdezem vissza, hogy kiadjátok ugyanazt a szobát 2-3 embernek, ugyanarra az idore? ...probált meggyozni, hogy rontaná a hotel imagét, ha azt mondanák valakinek, hogy NEM. – az nem rontja a hotel imagét, hogy 40-50 ember a recepcion alszik?kérdezem vissza.
Overbooking a hivatalos neve ennek a „csodának“, amikor 1 szoba, ugyan arra a dátumra, tobb embernek van rezerválva. Érdekes, hogy csak az arab országokban fordul elo ilyen brutálisan nagy számban. Afrika, Karib térség, Azsiai szigetek – a világ azon országai akik nagyrészt turizmusbol élnek, ahol oriási nyomor van, mégsincs overboking, még a foszeznban sem. Ha valaki pénzt mutat az araboknak, ráadásul valutát...olala, eladják a lelkuket is.
Ugy mukodik, hogy megérkezik az elso turista csoport, megkapják a legszebb szobákat. Jon a kovetkezo csoport, nekik marad a maradék, a harmadik csoport, akik az éjszaka érkeznek, ne adj Isten még késésuk is volt a géppel, azokat a pincebe, takarítonok szobájába, volt raktárhelységekbe teszik. Kicsi, szuk, ablak nélkuli lyukba. A turista uvolt- jogosan, otthon tízezreket fizetett a luxusszállodáért...aztán másnap, ahogy elmegy egy csoport, már kicserélik, és szép szobákat kapnak-jobb esetben. Van olyan eset is, amikor a pincében maradnak a kirándulás végéig. Ha baksist adnak, akkor lesz szoba-csere, szebb szoba gyorsabban.
Pár nappal ezelott, éjszaka a recepciorol hívtak, hogy lennék e olyan kedves...pár napra ki tudnák e koltozni a hotelbol. Elkuldtem mindenit a fenébe...az én kicsi agyonplakátozott, kidiszített, színesre kifestett raktárhelységemet akarják turistáknak adni?
Turistacsoportom érkezett, mielott kimentem volna értuk a reptérre, megálltam a front desk managernel, akit Mr. Lotfinak hívják. A feje felso része 2x akkora, mint az also, és nonstop izzad. Elég csúnya látvány Mr. Lotfi, szegény – ennek ellenére egy 22 éves csinos arab lánnyal házasodott ossze. Na, megálltam a recepcion, hogy mégegyszer hangsúlyozzam- fenyegetozzek, hogy nemsokára érkezik a turista csoport, és a mi utazási irodánk szép szobákat rendelt és fizetett, ehhez tartsák magukat. Mr. Lotfi erre MEGESKUDOTT, hogy tengerre nezo, 4 csillagos szállodához megfelelo szobakat kapnak. Huh. Megérkezek a csoportal...és megint a „pince-szobákba“ nyomorították be oket...

Teknosbeka, nyulak es a plussmalac

Sussban a bazárban sétáltunk , a lányok mindenféle kence fincére alkudoztak, nekem meg átcsapott és vettem 1 teknosbékát. Tunéziában a Saharában, az oázisokban rengeteg teknosbéka él. A helyi gyerekek osszeszedik oket, és a nagyvárosok piacain árulják fillérekért. 2 dínárért vettem 1 életképeset. A papírdoboz, telis teli volt teknoccel meg pár megsárgiult salátalevéllel. Szegény állatok. Vagy inkább szegény emberek, hogy ilyen semmi munka-semmi pénzbol kell hogy megélljenek. Kiválasztottam azt, amelyik még aránylag jol mozgott, szereztem a kozeli cipoboltbol 1 ciposdobozt, és ugy orultem neki...pár percig,, aztán megijedtem, hogy hová teszem. Kamilnak szulinapja lesz- gondoltam meglepem vele. Megálltam a hotelben ahol lakik, de nem volt otthon, ezért otthagytam a recepciosfiúknál. „pár ora múlva itt lesz Kamil, addig etetsétek, meg nyitogatsátok a a doboz tetejét“ mondtam. Persze megtudta a front desk manager, szegény fiúk tartották a derkukat, hogy igazábol nem is tudják hogy kerul 1 teknosbéka egy 5 csillagos szálloda recepciojára...aztán Kamil árulta el. Hogy az a bolond delegát lány...Kamil megkapta a teskosbékát, kivitte ot dobozostul a szálloda kertjébe és szabadon engedte...aztán felhívott, hogy teljesen meg vagyok kattanva, és hogy most már SZABAD...
Hihetetlenul vágyom valamire amit lehet babusgatni...múltkor a városban sétáltam, láttam, hogy nyulat árulnak. Oriási ketrec telis tele nyúllal. Csak 3, 5 dínár, az átszámítva kb 80 SK. Wow. Pár percig nézegettem meg a kerecen keresztul simogattam oket, aztán megszolalt a jozan énem, hogy az biztos állat kínzás lenne, ha én a 1 vagy 2 nyuszit elszállasolnék a hotelben. A nyúl árus rogton lecsapott rám, és kezdte magyarázni nagyon rossz francia tudással, hogy no problem a reptéren, nyugottan hazavihetem Franciaországba. Mondtam, hogy Honey-bunny, én Tunéziában élek, nem turista vagyok, ne is probálkozz...na, erre felajánlotta, hogy 10 nyulat ad 20 dínárért...pár percig elképzeltem, hogy beállítok a recepciora 1 ketrec nyúllal...vicces lenne
Turista csere volt a hotelben, sok hulye-nyafofo ember ment haza. Hál Istennek. A buszban ultek már a turisták, mikor a recepcios fiu utánnam futott, hogy valamelyik szobában talált a takarítono 1 plussmalacot- valoszínu az én utasaim kozol valaki felejtette ott. Megkérdeztem, de senki sem jelentkezett...így lett 1 rozsaszín malacom. amit késobb Vierka valamelyik szeretoje lehányt, a malac rettenetes állapotba kerult, kidobni nem akartam, ha már megszerettem, ezért beadtuk a tisztítoba. A rozsaszín malac teljesen kifakult...én meg már teljesen kattanok meg, ha ilyen bugyutaságokrol írok...
Nyulat nem vettem, teknosbékát Kamil szabadon engedte, de lett 1 tisztítoszer szagu pluss malac.

Hatem, Heni, Mehdi, Andi es az ossze vissza kapcsolatok

Hatem a nagyfonok. A en tuniszi BIG BOSS om. ...vastag kolbasz ujjaival hadonaszott a borfotelbol, mogotte oriasi Ben Ali / a jelenlegi elnok portreja logott, mikor meglátogattam ot a hammameti kozponti irodában. Hájas testén Hugo Boss oltony, és az oriási iroasztal mogul monologozott nekem a turizmusrol, meg az én munkám kulcsfontosságárol...meg mit tudom mirol. En meg karot nyelve pislogtam. Hatemmel hál istennek ritkán találkozunk...de azért hetente felhív, mindig valamilyen kegyetlen reggeli orában, mikor még alszom, és brutálisan kiabál a telefonba: néha mert kevés utas vásárolt Sahara turát, vagy kevesen jelentkeztek Tunis exkurziora...Hatem uvolt a tevefonba. Május-juniusban, szezon elején, még angolul- emlékszem mikor eloszor felivott, én kiugortam az ágybol, Andit hívtam, aztán fél napig pityeregtem a szobán. Hatem most arabul uvolt- vagy nem is tudom milyen nyelven- számomra teljesen identifikálatlan nyelven...aztán mikor befejezi a monologját lecsapja. Én meg az ágyam mellé csusztatom a mobilom és alszom tovább.
Na, evvel a Vaddisznoval hetyegett egy ideig Heni, most meg Andi. Erkezésem után, az elso kozos hammameti party után, mikor ciponk kezunkbe slattyogtung haza, Andi bejelentette: „Hatem a szeretom“ wow, majd lefordultam a járdárol....az a szoroshatu, dagatt Hatem, aki mindenkit ...csak azt nem aki vízbe nem ugrik, fára nem mászik, vagy jol el nem bujik??? „Ah, neeeeeeeeeeeeem, Hatem nem mindenkivel“: van az oficiális barátno, az elso számu, egy ukrán fiatal lány, aztán van Andi, aki titkos, és néha-néha mások. Aztán magyarázta Andi tovább, hogy neki sem Hatem az elso számu, neki is az otthoni pasija az officiális barátja...Hatem kulonben is nagyon jofej, és befolyásos, és így sokkal konnyebb az élet Tunéziaban.
Sokat járok Hammametbe Andi után. Az ország legelegánsabb éttermei, és Afrika legjobb partyai vannak ott. Mint a francia riviérán, nonsot éjszakai élet, teljesen mindegy hogy kedd, csutortok, vagy szombat este van. A barok, clubbok telis teli, és wow. Imádom Hammametet. Feluletes, magassarkus világ méreg drága piával.
Tunéziában a turista zonán kívul sehol sem lehet alkoholt venni, csak az állami boltokban (pénteken ott sem, mert pénteken a moszlimok unnepe van, valami olyan mint nálunk a vasárnap. Egész család egyutt, esznek-isznak. Vizet. Teát. Kávét. A boltban az uvegek nincsenek kitéve a regálokra, így tartják tiszteletben a nem ivo muszlimokat). Az alkohol méreg drága, 1 uveg absolut vodka kb. 2000SK ra jon ki, ugyhogy a szegény arabok, még ha inni akarnak sem tehetik meg. Sokszor elofordult a hotelben, hogy utánam jottek a helyiek, hogy nincs e ismerosom, aki jon utánnam, és nem tudna e 1-2 uveget hozni...az ilyen kéréseket mindig elutasítom- hulye vagyok, meg kínos tudom, de itt az alkohol teljesen más kulturkorbe van helyezve. Itt ez valami tiltott, valami nagyon rossz, valami pokoli, valami ami Istennek nagyon ellenséges. Másik dolog, hogy nem akarok - mert ok nem szoknak alkoholt inni, ezért kicsi mennyisgtol kidolnek. Nem akarok az ugyvezeto igazgato irodájában magyarázni, hogy én nem akartam rosszat...
Anyu hozott nekem 1uveg Bacardit, és az egyik este Arsi haverjaival kinyitottuk. Kolával kevertuk, Arsi csak pár pohárral ivott, és egész éjszaka kivolt. KO. Mindenkit nagyon szeretett...és végtelenul oszinte volt (pedig Arsi diplomamta család sarja, tobbet élt kulfoldon, mint otthon, és már második éve Kanadában tanul). Na, nyugati világban valo élet ide vagy oda, Arsi szulei naponta 5x imádkoznak, sosem isznak alkoholt, és nem esznek disznohust. Arsi 1x evett disznohust, az is véletlenul tortént: Kanadában a menzán azt mondták nei, hogy borju, pedig diszno volt...
Na, vissza a Hammameti hétvégéimre. Andi csak disegner cuccokat hord, és rettenetesen sok és gyonyoru cipoje van. Mivel Hatemmel hetyeg, Hatem az ország legjobb clubbjaiba foglal nekunk asztalt, és mindent fizet. Stílusos high class helyek, telis teli tuniszi ficsurokkal, akik a szuleik rengeteg pénzét ész nélkul szorják, alkoholt isznak, kurvákkal meg turistákkal alszanak- de pár év mulva, „mikor majd benol a fejuk lágya“ tuniszi szuz lánnyal házasodnak ossze, nem isznak tobbé, és ha nem is 5x imádkozo- de mecsetbe járo moszlimokká válnak.
Pénteken sok uj turista érkezik és távozik, az ujaknak szombat reggel eldarálom az alapinfokat az országrol, és már huzok is Hammametbe. Olyan az a város, mint amigy a 90 es években a Beverly Hills et mutatták. Wow, mindig vágytam valami ilyesmire, egász éjjel kinn, táncolunk, ismerkedunk, feluletes minden, kifestett világ, a clubbol egyenesen reggelizni megyunk, és aludni Mehdihez.
Mehdi Heni volegénye, Heni terhes, állítolag tole, ennek Mehdi igen orul, és lesz nemsokára nagy tniszi eskuvo. Miután Heni oficiálisan bejelentette, hogy terhes, Mehdi tobb barátja is jelentkezett Mehdinél, hogy lehet hogy o a papa, de Mehdi ezt mind rágalmazásnak vette. Rákérdezett Heninél, aki konnyes szemmel állította, hogy „csak 5 férfi“, Mehdi szenvedélyesen átolelte, és soha tobbé nem beszélt a régi barátaival...
Itt van még Martina. Kicsi szoke szlovák lány, akivel sokat jártunk ki. Rengeteget rohogtunk, jokat buliztunk, vásárolni jártunk, „kezdtunk barátkozni“. Martina kolleganoje kikezdett Martini valamelyik dusgazadag szeretojével, a „vasárnapival“ (o napokra osztotta a férfiakat, mert van beloluk sok), erre Martina nagyon duhos lett, és fenyegetozott az o tuniszi utazási irodájában, hogy itthagyja oket...Erre a mocskos, árulo Martina felhívta Hatemet, hogy meg ven e elégedve a munkámmal, mert ha nem vele számolhat. Kis számíto dog, megprobált kiturni...szerencsére Hatem NEMet mondott neki...na így a tuniszi barátkozásokrol.
Andival joba vagyunk... ugyan, de...nem igazán bízom benne sem. Munka-dolgokrol nem beszélek neki- mert tudom hogy Hatemnel kot ki minden info. Andi kedves, jokat bulizunk, de látom hogy azokkal a csajokkal is jokat bulizik, akiket másnap orákig kibeszél...állítja hogy én vagyok az elsoszámu barátnoje, de ugyanazt állitja az otthoni barátjának is...
Jaj, mit nem adnék pár ora otthoni tyepi partyért. Nálam fenn a padlásszobában a csajokkal, vagy Annánál, vagy Marikánál Boson szaftos hus elott-vagy után...éjszakába nyulo beszélgetések pasikrol, jovorol, magunkrol...holt koltok társasága, hiányoztok...

Sengen harcosok

A strand teli van 40 év koruli nokkel, akiket huszon egynéhány éves tuniszi szépfiúk lihegnek korbe. Kamil „magyarázta a rendszert“ :amint a cseh, szlovák, magyakok Eu tagállamok lettek, rogton „ugrott a piaci értékunk“ . Mindnek ugyanaz jár a fejében - a legegyszerubb modon EU ba jutni, vagy bárhová, csak kijutni innét. Aztán a papirok megszerzese után lelépnek... Elkurvult arabok.
Afrika észak nyugati részén a 3 arab állam: Algéria, Marokko, Tunézia mind francia gyarmat volt. Az 50-60-as években vívták ki szabadságukat. Tunézia 56ban vált fuggetlenné, jott Habib Burgiba, az uj elnok akit nemzeti hosként tisztelnek itt. Betiltotta a tobbnejuséget, ramadán alatt – eloadásban megivott 1pohár vizet, és az o otlete volt a turista boom. Tunéziábol turista paradicsomot csinált, és afrika svájcát. Az embererek jol élnek itt – afrikához viszonyítva nagyon jol, de az EU hoz már nem annyira. Az átlagkereset 300-400 tuniszi dinár, ami kb 5000- 6000sk. Ami ugye nem sok...
Kimegyek a strandra es állandoan cuppognak utánnam, meg mellém szegodnek, mindenki ismerkedni probál. De ezek a fiuk nem one-night-stand et akarnak, hanem házasodni. Papirokhoz jutni. Minnél gyorsabban....huh, agyamra mennek. Másik oldalrol nézve viszont csak probálkoznak...és néha osszejon. Én tudom a legjobban: junius elején jott 2fiatal lány, az egyik „életre-halálra beleszeretett“ az egyik beachboyba. Aztán jott juliusban is, és jon még szeptemberben is, de akkor már az eljegyzésre. A lány megkért, hogy figyeljem a csávot, hátha...persze elutasítottam...de egyértelmu: hogy biztos van 1 oreg német no, 1 dagatt angol...és ami elobb osszejon, arra ugrik majd...azután lesz menyország sengenen belul.
Animátor fiu a hotelben. Playboy testu szépfiu, de szegényke eléggé butuska. Pár napja a biliárd asztalon láttam ot fetrengeni 1 ráncos, szottyadt, nagymamám korabeli nocskével...nembírtam ki, muszáj volt hogy odalessek. A fiun volt ugyan nadrág, de.. mindegy. Másnap a hotelben ebédeltem, és odault mellém az animátor és kezdte magyarázni a bizonyítványát...ugyan már, nekem tényleg nem kell , csinálsz amit akarsz baby, nem mondom el senkinek , és én tényleg nem ítélkezem, nem is foglalkozom vele... erre o mondta, hogy havonta 300 tuniszi dinart keres, és a tegnapi éjszakáért 200 at kapott – és egész végig csukva volt a szeme.
A buvarfiuk, akkikkel megismerkedtem, mint csupa baywatch testu...gorog isten szobor. Még anyu is megjegyezte (itt volt anyu 12 napig, és 1napos hajokázásra mentunk a fiukkal. Anyu nem tud uszni, a fiuk meg nagyon nyomatták, hogy az nem baj, nem is kell, de hogy probalja csak ki a merulest. Huh. Nem sikerult ot rábeszélni, de snorchelezni igen. Beoltoztettek ot mentomellenybe, mindenfele biztonsági zsinorba-izébe, és rettenetesen jol szorakoztunk. Anyu imádta...) na, anyu mondta, hogy tényleg nagyon sármosak ezek a fiuk, aztán nagyon csunyan, nagyon komoly arcal hozzámfordult: „eszedbe se jusson...“ anyuuuuuuuuuuuuuuuuuuu, mondom, tobb eszem van nekem annál, tobb ezzem van nekem annál, tobb neszem van nekem annál???
Nesh, a buvárkozpont vezetoje-tulajdonosa, 30koruli kedves fiu, akinek német felesége van. Télen az alpokban dolgozik egy síkozpontban, nyáron a tunéziai buvárkozpontját vezeti. O mesélte, hogy 4 éve mukodik a kozpont, és azota 17 fiu házasodott meg europai lánnyal. Wow. Nem tudom ugyan hogy hány fiu dolgozott neki a 4 év alatt, de a 17 így is soknak tunik...
Az europai nok hihetetlenul vágynak valamilyen mesés, romantikus, filmbe illo szerelemre. Érzelmekre, napfelkeltékre, meg tengerparti sétákra, nagy szavakra. Fiuk, akik probalkoznak, mindig ugy kezdik az ismerkedést, hogy YOU ARE SO BEAUTIFUL, aztán azok a lányok, akiknek otthon ezt nem sokan mondták, vagy már nagyon régen mondták...elhiszik. vagy nem is hiszik...csak jol esik hallani. Sok ostoba csipkerozsika mesén nottunk fel, hogy majd jon a herceg...és majd o megszabadít a nyomortol, unalomtol, szánalmas hétkoznapoktol...
Az arab csajok másképp gondolkoznak. Anyagi biztonság, jo hiru család álljon a fiu mogott, és az egész inkább olyan adok-veszek, kínálok-kívanok uzlet. A tuniszi lány nem vágyik nagy szavakra. A fiu jo családbol származzon, semmi botrány, semmi válas – igy nagyobb az eséje, hogy az o hazassága is ok lesz. A fiunak legyen stabil- jo munkája, és lakása...meztelenen seggel mit akar nosulni (ugyanezt vallja apukám is europában).
Ingrid szlovák, 30koruli szoke lány. Az interneten- facebokon ismerkedett meg Mehdivel, akinek a neve arabul „megszabaditot“ jelent. Irogattak egymásnak, aztán mivel mehdi nem kapott vizumot jott Tunéziába Ingrid – 1hetes kirándulásra. Aztán mégegyszer par napra. A tavalyi egész nyarat Mehdivel toltotte, az idén meg o is utazási iroda delegátja. Ingrid és Mehdi értelmesek mindketten, Mehdi nem olyan csoro hulyegyerek, Tunisban járt egyetemre, informatikát tanult...rokonai kozul sokan élnek kulfoldon...Mehdi valoszínu nem EU ba jutni akar, szereti Ingridet, és boldogok egyutt...nade nade, ezt ugye sosem lehet tudni...
Arsi, (hogy ki az a Arsi egy másik hosssssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzuuuuuuuuuuuuuuuu torténet) kérdezte megismerkedésunk után, hogy mit gyulolok a világon a legjobban. A szuklátokoruséget- válaszoltam. A butaságot és a sztereotypiákat. Pár hét után ezt vágta a fejemhez- hogy annak ellenére, hogy a mellemverrve hangosztatom, hogy semmilyen eloítéleteket nem vallok, mégis...igen mégis. Én nem tudnék arab fiuval ...elég gondom van nekem a magyar fiukkal is- minek bonyonyodnak bele valamilyen korulmetélt, se disznohust nem evo (ez talán még haggyán), se alkoholt nem ivo Aladinba...???!!!

Uj baratok, elfelejtett turisták, kezdek ELNI Tunéziában

Minden péntek éjszaka vendégek érkeznek meg utaznak haza a hotelekbol, amiket én kordinálok. Mikozben Andit vártam, meg a kassai gépet, leszolított és odault mellém 1fiu. Csehul kezdett beszélni hozzám, hogy látta messzirol az utazási iroda logos táskám (nem akarom írni az UI nevét, van bennem anni company loyality). Hajnal volt, én hulla fáradt, tényleg nem volt kedvem ismerkedni. Kérdeztem, hogy arab – e, és csak tud csehul, erre o hogy ez is az is. Anyukája cseh, apukája algér, Kamilben (ez a neve) meg a 2 világ minden bája keveredik. Pimasz, tolakodo, mint az arabok, de mégis tudja hol a határ. Fél orás beszélgetés után el is „felejtettem“, hogy hulla fáradt vagyok, 1000 gondom a turisták korul. Andi megérkezett, kiderult hogy ismerik egymást...kicsi a világ...foleg az itt elo cseh-szlovákok világa. Amint beszáltunk Andival a taxiba, rámformet, hogy „mit akar ez toled?“, meg hogy „vigyázz vele“.
Kedden éjszaka volt a kovetkezo „turista váltás“. A pozsonyi kozponti irodábol péntek este jott az sms, hogy pontosan mikor repulnek a gépek. A tervezett délutáni indulás- elore csúszott- és hajnalban repultek a charter járatok a délutáni idopont helyett. Huuuuuuuu. A turisták rettenetesen duhosek voltak..hogy fél nappal kevesebb szabadság...meg hogy utolso pillanat. Híaba szavaltam a betanult szoveget, „prvý a posledný den leteckého zájazdu je vyhradený k preprave a nie k samotnej dovolenke“, magyaráztram hogy errol sem az utazási iroda nem tehet, sem a charter társaság, de foleg nem EN. (
Én buszt rendeltem, tudattam a vendékekkel, hogy pontosan mikor indulnak melyik hotelbol. Hetfo délután a papírjaim kozott kotortam...egyszer csak, mint valami rémálom, belémvágott...hogy én ELFELETKEZTEM 6 emberrol. Huh, a kulvárosi hotelben laktak, és semi gond nem volt korulottuk, ézert nem is járta oda. Huh. 6 ember, nem tudtak semmit a hazaútjukrol. Oooooooooooooooooooohhhhhhhhhhhhhhhhh- pár másodperc alatt láttam magamelott, hogy kuldnek haza, mert iyen felelotlen libát nem alkalmaznak tobbet.
Kamilt hívtam kétségben esésenben, aki kozel lakik a hotelhez, és HIHETETLENUL aranyos volt. Átment a hotelbe- és tudatta a turistákkal. Huh. Megkoszontem- és már mentem volna aludni, amikor hívtak Pozsonybol: hogy „huha Katka, oriási hiba tortént, 1 csaj az irodábol !!osszekeverte!! a járatokat, és hogy minden a tervezett idoben indul“.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAHHHH. éjjel volt, a morgo turisták már mind osszecsomagoltak, fogmosás meg smiklemésás után voltak – na, én ekkor kezdtem el szobárol szobára telefonálni és kínosan magyarázkodni, hogy az „utazási iroda nevében elnézest kérek“, meg bla bla bla, de az igazat persze nem valottam be. Halandzáztam a légitársaságok változásárol, meg a légikorridorokrol. Kamilt hívtam megint- és o megint megállt a hotelben.
A turisták gond nélkul, a terv szerinti idoben hazarepultek, a pozsoni irodában dolgozo libát kidobták, én meg maradtam Kamillal...akirol kiderult, hogy nem a 2 világ bája keveredik benne, hanem inkább az én fantáziámban tunnek az egyszeru dolgok is végtelenul romantikusnak...

Olyan országban élek…most éppen…

A római kor előtt, Tunézia a kárthágói birodalom bölcsője volt. Innen indult Hannibál az Alpok felé 59 ezer emberrel és 37 elefánttal, kirobbantva ezzel a II. pun háborút. Már majdnem bevette Rómát amikor Scipio afrikai előrenyomulása miatt visszahívták és Zamánál vereséget szenvedett. Róma bosszút állt és Scipio leromboltatta Karthágót és helyét beszántatta és behintette sóval, hogy örökre terméketlen maradjon.
Az ország 600 évig volt római megszállás alatt. Több mint 250 történelmi emlékhely maradt fenn ebből az időszakból. El Djem-ben található a világ harmadik legnagyobb kolosszeuma amelyről úgy tartják, hogy jobb állapotban maradt fenn mint a római. Itt forgatták a Gladiátort.
Ma, Tunézia konszolidált, stabil, arab-muzulmán identitású ország. Kül- és belpolitikai helyzetében egyaránt meghatározó, hogy Franciaországtól való függetlenségét tárgyalásos úton, a Desztúr párt vezetésével érte el 1956-ban. Habib Burgiba, az ország első elnöke karizmatikus és pragmatikus politikus volt, fő céljának hazája modernizációját tekintette. Az arab vezetők közül legmesszebb ment a polgári és világi társadalom megvalósításának útján, az állam és az iszlám szétválasztásával, a nők jogainak helyreállításával, a gazdaság szerepének előtérbe helyezésével. Ramadán alatt, elo adásban megivott 1 pohár vizet…Nagy figyelmet fordított a közoktatás fejlesztésére, s ragaszkodott a kétnyelvűség megőrzéséhez (azaz nem akarta a francia nyelvet erőltetetten kiszorítani a közéletből.)
Miután a gazdaság modernizációjára tett utópisztikus kísérlet, a szövetkezeti szocializmus programja kudarcot vallott, Burgiba 1970 végén meghirdette a gazdasági liberalizmust, amely óriási fellendülést eredményezett: Tunéziában létrejött egy, az arab világban egyedülállóan erős és széles középosztály. Eközben azonban aránytalanságok is kialakultak: a leggazdagabb réteg kezében óriási gazdasági hatalom összpontosult, s nőtt a különbség bizonyos régiók, alapvetően a tengerpart és a belső területek között. Az elnököt a hetvenes évek közepétől mind erősebben gyötrő betegségek, a kezdődő utódlási harcok, az iszlamistákkal vívott, egyre több erőt felemésztő küzdelem, valamint a földrajzi környezet destabilizáló hatása a nyolcvanas évekre válságba sodorták az országok. 1987-ben Ben Ali, akkori miniszterelnök az alkotmányra hivatkozva fosztotta meg Burgibát tisztségétől, s maga vette át az elnöki posztot. (Burgiba 13 évvel később hunyt el.)
Ben Ali dinamikus elnökként a modernizációnak új lendületet adott, az iszlamistákat kemény rendőri eszközökkel és bőkezű szociálpolitikával szorítva háttérbe. Az 1988-as alkotmány eltörölte az élethosszig tartó elnöki rendszert, s az elnök általános választások alapján öt évre szóló, maximum három alkalommal történő megválasztását tette lehetővé.
Az arab társadalmak közül Tunézia a konszolidált és a muzulmán világban egyedülállóan nagy számú (60-80%-nyi) középosztály megteremtésével, az oktatás előtérbe állításával, nyitott, toleráns, világi életvitelével így is a legközelebb áll az európai civilizációhoz.
2004. október 24-én elnökválasztást és parlamenti választásokat tartottak Tunéziában. Ben Ali elnök több, mint 94%-kal megnyerte a választást. A kormányzó párt, az RCD ismét megszerezte a mandátumok 80%-át, ami a felső határ az alkotmány szerint. A választások megmutatták, hogy Tunézia változatlanul igen messze van a plurális demokratikus berendezkedéstől. Az Európai Unió nyilatkozatban üdvözölte a választások eredményét, egyúttal felhívta a figyelmet, elvárta volna azt, hogy az alternatív jelöltek jóval nagyobb tényleges lehetőséget kapjanak a részvételre.

Sahara tura

Jott Milena, Andi legjobb barátnoje látogatóba. Most volt 30 éves, és Andi meglepetés Sahara túrát szervezett neki. Az egész akcióra én voltam a leglelkesebb, elképzeltem hogy fekete kendos, fekete lovas tuaregekkel fogunk majd éjszaka tábortuz melett vizipipázni. Meg talakozunk sok berberrel, bejárunk sok oázist, látunk sivatagi rókát, skorpiót, kígyot meg mindenféle mást, és hogy nagyon kalandos hétvégénk lesz. Erre Andi és Milena az indulás elotti éjszaka jól berúgtak, és másnap egész nap szenvedtek.
Sahara a világ második legnagyobb sivataga (az Antarktisz is sivatag, még ha hideg is), aminek neve arabul egyszeruen csak sivatagot jelent. Valamikor réges régen a Sahara terulete zold volt, errol a mára teljesen száraz vidékeken talált kokorszaki festmények, sziklarajzok tanúskodnak. Ezeken olyan állatokat ábrázolnak, amelyek csak a víz kozelében élnek, mint pl. A vizilovak, vagy a krokodilok. A sivattag kb. Kr. e. 3000 ota létezik mai állapotban, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy a globális felmelegedésnek és egyéb káros kornyezeti shitnek koszonhetoen a Sahara ma is folyamatosan terjeszkedik. A nagyjábol két és fél millio fot kiveto sivataglako népek kozul a tuaregek a legismertebbek. Állítolag Tunéziában nincsenek, dehát vándornépnél ezt nemigazán lehet tudni. Az utikonyvek azt állítják hogy nincsenek, de mikor a tevehajcsár bácsitol megkérdeztem, csak legyintett, hogy attol hogy senki sem látta oket, még nem azt jelenti hogy nincsenek. És valoban, min. 45 fokos fullaszto hosegben, a kietlen sivatagban valoszínu, hogy nem kereste oket 1 Lonely Planet iro sem. És sokkal romantikusabb az a gondolat, hogy vannak...és hogy egyszer csak megjelennek...
A tuaregek, egy afrikai berber nép, a Szaharában és a Száhel-övezetben élnek. Nyelvük a tamasek. Több száz éve nomád módon élnek Algériában, Nigerben, Maliban, Mauritániában, Líbiában, Burkina Fasóban és Nigériában. A „tuareg” név targi szóból ered, ami azt jelenti, hogy „a Targa-völgyből”, ami Líbiában van. Targa egy berber szó, jelentése kanális. Ők magukat kel tamasheq (akik tamasekul beszélnek) vagy imuhaq (a szabadok) nak nevezik.
A tuaregek a berberektől származnak. Azt mondják, hogy a garamantoktól származnak, akiket a muzulmánok a 7. században a Fezzanból elűztek. Először a Szaharát népesítették be és egyúttal a tubbu népet a Tibesti-hegységbe űzték. Amikor a 16. században a Songhai Birodalom gyengülni kezdett, a Száhel-övezetet is meghódították, és elfoglalták Timbuktut. 19. században sokáig védekeztek a francia kolonializáció ellen. Csak 1917-ben kötöttek békét amikor a francia kolóniák Afrikában 1960-ban elnyerték függetlenségüket és a tuaregek területét több ország között osztották el: Algéria, Niger és Mali (vannak még tuaregek Burkina Fasóban, Mauritániában, Líbiában és Nigériában). A tuaregek „fővárosa” – ha egy nomád népnél egyáltalán lehet ilyenről beszélni – Agadez, Nigerben.
A legtöbb tuareg nomád állattenyésztő, vannnak köztük kovácsok, tevetenyésztők, karavánvezetők. Kereskedelembol élték évszázadok során, sót, fuszert, aranyat, szonyget szállítottak egyik oázisbol a másikba. Ok az egyetlen nép, akik útlevél nélkul, szabadon léphetik át az ország- határokat. A nagymúltú nép mára kicsit sem romantikus életet él: elektronikát csempésznek egyik országbol a másikba

Bejártuk Matmatát, Tunézia egyik leghíresebb Saharai falvát, ahol a berberek még mindig tradícioikhoz huen, a világtol elzárva - vastag falú házakban élnek. Míg a sivatagban tobb, mint 40 fok, benn a házban kellemes, huvos homérséklet. Senki sem tudja ki és mikor vájta ki az elso barlanglakásokat Matmatában, mindenesetre a 17. században a kornyék berberei már rájottek arra, hogy a sivatag kegyetlen melegétol így tudnak legegyszerubben elmenekulni. Matmata barlanglakásainak építése a kozponti udvar kivájásával kezdodik. Ezek 7-10 méter mélyek, és nagyjábol 10 méter átmérojuek. Amikor ez kész van, az oldalába vájják az egyes szobákat a konyháktol a háloszobáig. A kornyék homokkoje viszonylag konnyuvé tette a munkát, ennek ellenére egy ilyen családi otthon elkészítése min fél év. Hogy milyen ugyes a tobb évszázadok ota semmit sem változott konstrukcio, azt az bizonyítja a legjobban, hogy Matmatában és a kornyékbeli falvakban ma is tobb ezren élnek ilyen barlanglakásokban. Kovon sutik a kenyeret, és mézzel kevert olivaoljban mártogatják. Jaj, nagyon bekajáltam belole, a berberek csak néztek, Andi meg a fejét fogta, hogy nagyon rosszul leszek – de semmi bajom nem lett. Még a berber lánynak is magyaráztam hogy 2 szezon Egyiptomi gemuszinák után, meg sem kottyann majd. És valoban nem lettem rosszul. Éjszaka nem sátorban aludtunk, hiába probáltam Andiékat meggyozni. Helyette 4* szállodában a Sahara kozepén. Sivatag-semmi-homok-homok-oázis- hihetetlen zold ovezet, és a sok pálma kozott 1álomhotel medencével. WOW. A sivatag kozepén. A hotelben rajtunk kívul nem volt senki, Dallas feeling volt a jávábol. Medencében koktélt ittunk, a ágyunkat virágszirmokkal díszítették ki...én azért sokkal szívesebben aludtam volna sátorban a klímás álomhotel helyett...majd legkozelebb nem 2 mukormos csajszival jovok, hanem turabakancsos HOSSEL, akivel remélem nemsokára már megismerkedem.

elso impresszio...k

Tunézia Afrika Svájca, az emberek aránylag jol élnek, éhezés nincs – legalábbis a médiák ezt nyomatják. Fokent turismusbol élnek, a világ egyik legjobb minosegi olivaolaját termelik (amit az EU ban nem forgalmaznak), mindenki beszél franciául, és még a legeldugotabb falucskákban is ha megkérdezik honnét vagyok, és válaszolom hogy Szlovákiábol, akkor tudják, hogy “Cekoslovaqui – Pague, de már kettévált.”
Az épületek javarészén a vakolat tégláig lehullva, temérdek mennyiségű szemét, mindenhol építkezések „laza arab módra” (tégla lóg itt, habarcs hullik ott, gyönyörű épület feletti szint félbehagyva, kb. 20 év alatt lerohadva, stb.). Félreértés ne essék, én nem ítélem el őket emiatt, ez is egy világ, az ember ha belép, kb. 5 perc alatt megszokja, és én már megszoktam- A lavór, a drót, a nejlonzacskó a fákon, növényeken, a roncskocsi …szóval más világ. T.I.A – This is Africa- és én szeretem.
A legújabb kocsik is összenyomva, ha nem is koszos, de tele „sebbel”, horzsolással, hiányzik ez-az róla, minden autójuk olyan volt, mint nálunk egy építkezésen dolgozó munkásbrigád melós kocsija. Taxik belülről gazdagon szőnyeggel, és csingilingikkel díszítve :). A vezetési morál nagyban eltér az európaitól, habár a rendőröktől igencsak tartanak. Városban összevissza mennek, még az egyirányúba is behajtanak, egy sávban néha két autó van, lámpa kevés, ott is dudálnak, a bringás v. motoros néha az út közepén hajt, a gyalogátkelőn nincs elsőbbség, úgyhogy iszkolni kell, ha tiszta a levegő, a kocsik előzéskor dudálnak, és koccanás (+némi kiabálás) után mennek tovább. Míg Europában az soforok az útjelzotáblákat figyelik, itt mindenki az elotte es a mellette levo autokat. Fura, de így sokkal kevesebb a baleset. Míg nálunk, ha 1hulye a reggeli dugoban nem figyel oda,és késon indul, az utána levo 15 beléhajt.
Tetszik ez a rendszer, már kinéztem 1 gyonyoru scootert Sofiennel, aki 1 mézédes helyi tanár, de nem tud angolul, úgyhogy franciául beszélunk. Vagyis o beszél, én meg nonstop visszakérdezek, silvuplézek, rengeteg félreértés, de “barátkozunk”.
A hotelek kozott, egyik városbol a másikba loageval – luazzsal járok. Vicces minibusz, ami akkor indul ha megtelik. Néha 20 percet, néha csak 5ot, de van hogy 1egész orát várok az indulásra. Isten az europai embernek orát adott, az araboknak meg idot. Itt senki sem siet sehová, és ha találkozot beszéluk meg, akkor sem „pontosan 5kor a kikotoben“, hanem „délután a kikoto korul leszek, állj meg“. Soha nem pontos fix idoben egyzunk meg, hanem napszakban...vagy dátumban.
Hihetetlenul hat rám az itteni soha-sehová-nem sietni hangulat. A luázs állomásokon az elején féltem. Telis teli férfival, néha 1-2 no, mindenki kiabáll, a múltkor 2buszsofor kezdett el verekedni, pár perc múlva már min. 10en bunyóztak. Mostanra már azt is megszoktam hogy bámulnak, meg futtyognek utánnam.
A taxi sárga mint New Yorkban, ugrálni meg integetni kell a járda szélén hogy észrevegyen. A taxi nem úgy megy, ahogy azt otthonrol megszoktam, hogy a legrovidebb úton – egyenesen a kívánt helyre visz. Itt beszáll 1ember, megmondja hová akar eljutni, aztán elindul a taxis abba az irányba. Útkozben meglát még 1taxiért integeto embert, annak is megáll, és kítérokkel, de végul mindenkit hazavisz.
Multkor a taxisofor mikor már mindenki kiszállt és csak én maradtam a taxiban megkérdezte, hogy „nem lenne e gond, ha megállna a kisfiánál?“ „ah, dehogy, mondtam“ (pedig már csuron vizesre izzadtam minden egyes ruhadarabot ami rajtam volt.) A taxis megállt 1 fast food bodéban, vett 1 szendvicset, 2 kolát és gyumolcsot. Visszaszállt az autoba, az egyik kolát nekem adta, hogy „biztos szomjas vagy“, aztán megálltunk 1 általános iskola elott, kifutott 10 millio gyerek, az egyik a taxisofor nyakába ugrott, sok sok puszi, apuka átadta az ebédet, a gyerek visszarohant a suliba, taxis meg visszaul mellém. Aztán engem hazahozott. a megállo és a hotel kozotti szakaszt kb.50 perc alatt tettuk meg, ami máskor max. 10. De nem bántam...

2. NAP

Egész nap szabadom volt. Wow. Lekéstem a reggelit- de még a long sleepers breakfastot is- mert itt olyan is van. Délben kimásztam az ágybol és irány Mahdia kozpontja. Nem volt jo otlete egyedul kijonnom, mar lattam. Huh. Teljesen be voltam oltozve- hosszu nadrag, meg kendo, meg a hajamat is eltakartam. Minden nagyobb tunéziai város kozpontja a medina- kozepkori masszív falakkal korbezárt rész. Régen ez volt a város, ami a varfaon kívulre esett, az már nem tartozott a hozzá. Azota a város tobbszorosére notte ki magát, és a medina részbe szorult a bázár. Utveszto szeru szuk utszak rendszere telis teli boglival-kacattal- színes csecse becsékkel. Az árusok- akik egyben a tulajdonosok is, a kis boltok elott szonyegen ulve vizipipáznak, teaznak és amint meglátnak 1turistát mint a hiénák rárontanak, és próbálják becsalogatni boltjukba. Leszolítgattak, megjegyzéseket tettek- rettenetes volt. Egyedul no itt nem jár az utcán. Legalább is Mahdiában nem, a nagyobb városokban még nem tudom hogy van. Leszolítoot 1 fiú, hogy o engem ismer, ugyanabban a hotleben dolgozunk mindketten. Pincér, olyan alacsony kis mitugrász...bemutatkozott, kérdezgetett rolam, aztán meghívott valamilyen helyi italra. Mondtam hogy nem, szo sem lehet rola, és a fiu már kezdett udvariatlannak tunni, meg kulonben is, ilyen muzulman az aki iszik, sot még lányt is alkoholra hív meg. Erre o, hogy o ám nem olyan, o „európai“ gondolkodásu. Hazudtam hogy van batátom, és hogy haggyon békén- erre o mosolygott hogy 1boyfriend itt, másik boyfriend ott- no problem. És hogy o szívesen lenne az itteni. Huh. Erre rávágtam, hogy tudja e ogy az állásával játszik, ilyen tisztességtelen ajánlatot tenni 1nonek az utcán...és kulonben is, Egyiptomban ezért minimum 3hónap bortonbuntetés jár. Tunéziában nem tudom pontosan, de jobb ha hands ands eyes off. Ezek után a pincér fiu elfehéredett, nem is probált magyarázkodni, szo nélkul elment. Este a hotelben a vacsoránal azt vettem észre, hogy 1pincér se bokol, nem hoz extra italt, meg nem ugrálnak korul. Alig koszontnek. Wow. Gyorsan híre szállt a délutáni performancememnek...

MY JOURNEY

A reptéren Pozsonyban se Anyu se Apu nem sírt, Marcsi még az ut elott lecseszett valami semmiségért, Zsolti beszorult a dugoba, ugyhogy tole nem is tudtam elbucsuzni.

Andi, a Tunezia északi részének a kordinátora még az utazásom elott megkert, hogy a fogszbalyzojanak az also részet hozzam el - a barátja kihozza a reptérre. A hulyegyerek persze kesett, en mar regen az utolso kapu elott vartam. Tudtam hogy ez Andinak nagyon nagyon kell- becsi maganklinikakon kezeltette a fogait tizezrekert. Na, mobilon megegyeztunk a csavoval, hogy valakit megker, aki Monastirba repul, hogy athozza nekem a poggyaszellenorzo kapun es en atveszem az utlevelelleneorzes utan. Ra is tukmálta valakire (meglepett, hogy sikerult talalnia valakit- szinte gond nelkul. Huh, én senkinek semmit nem hoznék át az biztos, annyi sok taifoldi drogcsemész film után, meg brigitt jones os ugyek után senkiben nem bíznék meg a reptereken...) A fogszabalyzo valahol a check in es az utlevel ellenorzes kozott eltunt...szinte lehetetlen...fekete tyepis, piros polos 30koruli no- eltunt a fogszabályzoval egyutt. Amint megérkezdtem Monastirba, Andi elso kerdési kozott volt, hogy hol a fogszabalyzo...jaj, kicsit kinosan érzem magam még mindig miatta, pedig a fiu rontotta el.

Andi nagyon aranyos lány, még a reptéren leultunk 1 kávéra. Fél ora alatt korvonalakban elmesélte az egész életét, látszott rajta hogy orul nekem, hogy végre valaki otthonrol. Remélem joba leszunk, talán még barátok is...

A reptérrol Mahdiaba vezeto uton bordel, kosz, káosz, mindenki kiabál, mutogat. Az utak rettenetes állapotban vannak – néha aszfalt, néha taliga út tele godrokkel. Hál Istennek a charter járatokon nem szolgálnak fel alkoholt, így is sok turista hányik - mi lenne még a repulos ingyen pia után.

Csak férfiak vannak az utcán, meg itt-ott beoltozott lányok. Es rettenetes buz, mert hentes van minden sarkon. Mint Egyiptomban, itt is a lenyuzott tehén, birka, teve log az utcán a bolt elott, amit teljesen ellepnek a legyek. Jon a vevo, rámutat a kívánt húsdarabra, az árus elhessegeti a legyeket és levágja. Wow. Tunézában az állat levágott fejét a fulénél fogva kampoval felakasztják a bolt ele. Ott log a nagy tehén vagy tevefej az utcán. Néha még csopog a ver is, amit a foldrol a macskak nyalogatnak. Ohhh. Hihetetlen látvány. Vannak helyek, ahol az állatok lábai lognak a fej mellett, vagy hogy 6-10-12 birkafej egymás fellett. Itt nincs cég logo, szlogenek sincsenek, hogy „friss hús csak itt, csak nálunk, csak most“. Itt mindenki tudja hogy ha folyik a járdán a tehénvér, akkor a kozeli hentesnél friss hús kaphato.

A városokon, telepulések kozott nincs SEMMI. A szo szoros értelmében. Sivatag. Homok. Néha 1-2 kaktusz. Huh, nagyon lelkes vagyok, a sofor mondta, hogy ezen a kornyeken sok a sivatagi roka. Jeeeeeeeee, olyat akarok látni, fogni, megszelídíteni, bekoltoztetni magam mellé...aranyos nagyfulu állatka.

Elszálasoltak 1 árkádokkal, kupolákkal teli építészeti horrorban, ami csillog villog mindenhol pseudo-mauri mintázatú csempékkel, és márvánnyal. Kulonben ez egy 4* hotel, és azt hittem a szobám is ennek megfelelo lesz, de Ahh, kaptam 1kicsi sotét lukat. Lehet hogy takaritok mososzereinek lerakata volt érkezésem elott :(

Este jott Heni. 29 éves lány, aki 3évig delegát volt mint én, aztán megismerkedett 1dusgazdag fél tunisi fél francia fiuval, és azota 1hammameti villában éli a az afrikai High class életet. A csávo, Mehdi olyan Acapulco obol sorozatbeli figura. Nagyon jomodorú, magániskolákon tanult gyerek. Kicsit beszélgettunk, segített kitolteni a vízumos papíraimat, mondta, hogy hétvégente járjak hozzájuk Hammametbe, majd bemutat a barátainak. Nem igazán tudom még mindig hova tenni ezt a beszolását. Azért mutat majd be, hogy majd egyutt járjunk bulizni? Vagy azért mert konnyuvéru europai nonek néz?– vagy csak túl sokat variálok...?

Az utazási irodában azt ígérték, hogy Heni velem lesz 3napig és megmutat mindent. Ez helyett jott péntek este, és szombat délelott már ment is valamilyen „chik“ tunisi partyra, amire Mehdi 18 000 koronás Dolce Gabbana szandált vett neki. Huh, engem pedig: csináld baby ahogy jonak látod -tánaccsal itt hagyott.

itt vagyok. nyaram Tuneziaban

Megérkeztem Tuneziába. Fél évig lesz ez az ország az “otthon”. 1 szlovákiai utazási iroda tunéziai képviseloje leszek. Mivel szlovákianak nincs nagykovetsége Tunéziában, csak Líbiában, engem kuldtek, hogy a problémás turisták dolgait helyeben tudjam megoldani.

Tunézia nyugati részén, tengerpart mellett, Mahdia nevu városba tettek. Eredetileg kis halászfalu volt, de a tengerpart mentén kiépítettek 1turista zónát. Es az egyik gondosan orzott hotelben – mesterséges paradicsomban lakom én.

Wow. Már harmadik napja vagyok itt- de még mindig nem hiszem el. Datolya pálma mindenhol, turkisz tenger, rengeteg macska, furcsa szag. Mindenki tud franciául, madame nak szolítanak, luxus szálodában lakom és taxival járok mindenhová. Nyár van, wow, a diplomamunka és államvizsgára valo felkészulés kozben ezt vártam. Utazni fogok, új embereket megismerni, a milyénktol teljesen eltéro kultúra része leszek, búvárkodni fogok, megtanulok rendesen franciául, és látni, érezni sokat, nagyot, szépet.

more

meg bacsfan

utolso elotti este bacsfan. annaval meg balazzsal.
proba